Print Friendly

Il provvedimento è disponibile nelle seguenti lingue:

1. számú függelék


a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz

1999. évi XLIII. törvény
a temetőkről és a temetkezésről


Az Országgyűlés az elhunyt személyek emlékének méltó megőrzése és ápolása, a temetkezés közegészségügyi és kegyeleti rendeltetésének érvényesítése, valamint a temető és temetkezési kultúra fejlesztése érdekében a következő törvényt alkotja:

I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

 

Alapelvek

1. § (1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet az elhunyt személyére, vallási, illetőleg lelkiismereti meggyőződésére, valamely faji csoporthoz tartozására, nemzeti-nemzetiségi hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül.
(2) A végső nyughely megválasztásában és a temetés lebonyolításában az abban közreműködők és az eltemettetők, az elhunyt életében tett rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttműködni.
(3) A temetés módja lehet világi és egyházi. A világi temetés szertartásrendjét az eltemettetők határozzák meg. Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik.
(4) E törvényben foglalt rendelkezéseket a nemzeti és etnikai kisebbségek törvényben biztosított jogainak érvényesítésével kell végrehajtani.

A törvény hatálya

2. § (1) E törvény határozza meg a temetőkkel, a temetkezési emlékhelyekkel és a temetkezési tevékenység ellátásával összefüggő jogokat, kötelezettségeket és feladatokat.
(2) A törvény rendelkezéseit alkalmazniuk kell
a) azoknak az egyházaknak, felekezeteknek és vallási közösségeknek (a továbbiakban együtt: egyház), települési önkormányzatoknak, kisebbségi önkormányzatoknak, gazdálkodó szervezeteknek [Ptk. 685. § c) pont], közhasznú szervezeteknek, amelyek tulajdonában, kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében működő vagy lezárt temető, illetőleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van;
b) a temető és temetkezési emlékhely fenntartását, üzemeltetését, valamint temetkezési szolgáltatási tevékenységet végző természetes és jogi személyeknek, illetőleg annak, akire nézve e tevékenységek során jogok keletkeznek, és kötelezettségek hárulnak.
(3) A törvény rendelkezéseit a műemlékvédelem alatt álló temetők, temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében a műemlékvédelemről szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni.
(4) A halvaszületett és elvetélt magzatok, csonkolt testrészek, emberi szervek, szervmaradványok eltemetésével összefüggésben – ha jogszabály másként nem rendelkezik – e törvénybe foglaltakat kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában
a) temető: a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegű különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésű, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak, vagy használtak;
b) köztemető: az önkormányzat tulajdonában lévő temető, illetőleg a temetőnek az a része, amelyben az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti;
c) temetkezési emlékhely: a temetőn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urnacsarnokházban vagy más építményben és területen lévő, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál;
64
d) temetési hely: a temetőben vagy a temetkezési emlékhelyen létesített sírhely, sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt, valamint a hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített urnafülke, urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés módja, továbbá a földben vagy építményben történő elhelyezkedése alapján különböznek egymástól;
e) nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a műemléki védelem alatt álló, vagy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető, hősi temető, hősi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége;
f) hősi temető, hősi temetési hely: háborúban vagy békeidőben alkotmányos kötelezettség teljesítése közben elesettek eltemetésére, hamvaik elhelyezésére szolgáló temető (temetőrész), temetési hely, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik;
g) kegyeleti emlékhely: elhunytak emlékének megjelölésére és megőrzésére létesített építmény, emlékmű, emlékhely, épületen elhelyezett emléktábla;
h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemető fenntartását, továbbá üzemeltetését magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megőrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége.

II. fejezet
A TEMETŐ


Általános szabályok


4. § (1) A temető tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pontja] és közhasznú szervezet lehet.
(2) Azon a településen, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temető, gazdálkodó szervezet vagy közhasznú szervezet a temetőtulajdonban tulajdoni hányadot akkor szerezhet, ha az önkormányzat legalább 51%-os tulajdoni hányadban tulajdonosa lesz a temetőnek. Az önkormányzat tulajdoni hányada a működés során sem csökkenthető 51% alá.
5. § (1) A temető fenntartója a temető tulajdonosa, illetve az, aki kezelői joggal rendelkezik.
(2) Az állami tulajdonban lévő temető kezelőjét az e törvényben és a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek a tulajdonossal megegyezően illetik meg, illetve terhelik.
(3) Köztemető fenntartója a települési önkormányzat, fővárosban a fővárosi önkormányzat. A temető fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetőleg együttműködés útján is gondoskodhatnak.
6. § (1) A temető tulajdonosának feladata a temető tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak megépítése, illetőleg kialakítása.
(2) A temető tulajdonosának feladata a temető kegyeleti méltóságának őrzése.
(3) A temető tulajdonosa – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – köteles a temető fenntartásáról, továbbá üzemeltetéséről gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve – szerződés alapján – gazdálkodó szervezet útján is elláthatja.
(4) A temető tulajdonosa a temető használatának rendjéről temetőszabályzatot készít.
7. § (1) A temető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatok ellátását a temető fekvése szerint illetékes jegyző, fővárosban a főjegyző ellenőrzi.
(2) A jegyző az (1) bekezdésben meghatározott jogkörében
a) felhív a jogszabályokban és a temető-szabályzatban foglalt rendelkezések betartására,
b) szabálysértési eljárást folytathat le.
(3) Ha a köztemető fenntartásával és üzemeltetésével összefüggő feladatokat az önkormányzat a kegyeleti közszolgáltatási szerződés útján látja el, a jegyző a (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően ellenőrzi a szerződésben foglaltak maradéktalan teljesítését. Szerződésszegés esetén kezdeményezheti a szerződés felmondását.
(4) A jegyző az ellenőrzés során a köztemetőbe vezetett nyilvántartásokba betekinthet, továbbá vizsgálhatja a temetőben szolgáltatást végzők jogosultságát.

Temető létesítése, lezárása, megszüntetése, újra-használatbavétele


8. § (1) A temető beépítési előírásait a helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kell meghatározni.
(2) A temető és a temetkezési emlékhely építményei, közművei, egyéb infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez, bővítéséhez, továbbá a kegyeleti emlékhely létesítéséhez engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a műemléki, a környezetvédelmi, a közlekedésügyi, a vízügyi, a tűzvédelmi és energetikai szakhatóságok működnek közre. Védett természeti területen elhelyezkedő temető esetén a természetvédelmi szakhatóság közreműködése is szükséges.
(3) A köztemető létesítéséről, bővítéséről, lezárásáról és megszüntetéséről a települési önkormányzat (fővárosban a fővárosi önkormányzat) gondoskodik.
9. § (1) A temető létesítése során a temetőtulajdonos
a) utat,
b) ravatalozót,
c) a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hűtőt,
d) boncolóhelyiség-csoportot,
e) a temető bekerítését vagy lősövénnyel való lehatárolását,
f) vízvételi lehetőséget, illemhelyet,
g) a temető területének – rendeltetésének és a hely jellegének megfelelő – parkosítását, az utak sorfásítását,
h) huladéktárolót
a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani.
(2) Lezárt temetőben az (1) bekezdés e), f) és h) pontjában meghatározott temetői létesítményeket kell biztosítani.
10. § (1) Ha a temető, temetőrész, sírhelytábla, temetési hely betelt, azt a temető fenntartója jogosult lezárni, és ott a további temetkezést megtiltani.
(2) A temető és a temetési hely – kormányrendeletben foglaltak szerint – megszüntethető a tulajdonos döntése alapján, ha a temetési hely használati ideje lejárt.
(3) Lezárt temetési hely kiüríthető, ha a lezárásától, illetőleg az utolsó temetkezéstől számított használati ideje letelt. A temetési helyre rátemetett maradványok, valamint az elhelyezett urna az eredeti használati időt nem hosszabbítja meg.
11. § (1) A nemzeti sírkert fennállásáig nem szüntethetők meg és nem helyezhetők át a benne található temetési helyek.
(2) Hősi temető, hősi temetési hely megszüntetéséhez a honvédelmi miniszter jóváhagyása is szükséges.
(3) Ha a nemzeti sírkert megszűnik, a temetési helyek áthelyezéséről kell gondoskodnia annak, akinek a megszüntetés az érdekkörébe tartozik.
12. § Lezárt, nem működő temető ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A temető fenntartása


13. § (1) A temetőfenntartó feladata a temető rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása.
(2) A temető területén belüli közcélú zöldfelületek és utak területe újabb temetési helyek létesítésével nem csökkenthető.
14. § A hősi temetőt, hősi temetési helyet nemzetközi egyezményben foglaltak szerint kell fenntartani és megőrizni.
15. § (1) Nemzeti sírkerthez – ezen belül a nemzeti panteonba – tartozó temetőket, hősi temetőket, hősi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket, temetési helyeket a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg.
(2) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság nevéhez és funkciójához méltó testület.
(3) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladata különösen
a) a nemzeti sírkertek megteremtésére irányuló kezdeményezések véleményezése;
b) a rendelkezési jog gyakorlása a temetési és kegyeleti emlékhelyek tekintetében;
c) a megemlékezés módszertanának és gyakorlatának kialakítása;
d) a „Nemzeti gyásznap” meghatározása, a gyász nemzeti méretű kifejezése, megformálása.
(4) A Nemzeti Kegyeleti Bizottság feladatait Titkárságán (a továbbiakban: Titkárság) keresztül látja el.
(5) A Titkárság feladata különösen
a) a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek nyilvántartásba vétele és nyilvántartása;
b) a nemzeti sírkertek fenntartásával kapcsolatos feladatok meghatározása.

A temető üzemeltetése


16. § A temető üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, a szabályzatban és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltető
a) meghatározza a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetői rendjét;
b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit;
c) megállapítja a temetőlátogatók kegyeletgyakorlásának feltételeit, a nyitvatartási időt;
d) biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek technikai berendezései, tárolók és hűtők, valamint a temető egyéb közcélú létesítményei (infrastruktúra) karbantartását, és működteti azokat;
e) gondoskodik a temetőbe kiszállított elhunytak átvételéről, és biztosítja a temető nyitását, zárását;
f) megőrzi a nyilvántartó könyveket;
g) tájékoztatja a temetőlátogatókat;
h) kijelöli a temetési helyeket;
i) elvégzi a temető és létesítményeinek tisztántartását, az utak karbantartását, síkosságmentesítését és a hóeltakarítást;
j) összegyűjti és elszállítja a hulladékot;
k) gondoskodik a temető rendjének betartásáról és betartatásáról;
l) összehangolja a temetéseket;
m) gondoskodik az ügyfélfogadásról.
17. § (1) A temető üzemeltetését az a gazdálkodó szervezet láthatja el, amely a kormányrendeletben meghatározott szakmai követelményeknek megfelel.
(2) Az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók között hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat.
18. § (1) A temetőben a kegyeleti jogok gyakorlása céljából az üzemeltető
a) nyilvántartó könyvet,
b) sírbolt könyvet vezet.
(2) Nyilvántartó könyv a következő adatokat tartalmazza: folyószám, a temetés (urnaelhelyezés vagy a hamvak szétszórásának) napja, az elhalt neve, leánykori neve, születési ideje, anyja neve, legutolsó lakóhelyének címe, foglalkozása, az elhalálozás időpontja, a sírhelytábla, sírhelysor, temetési hely száma, valamint az eltemettető neve, lakcíme és a síremlékre vonatkozó bejegyzések.
(3) A sírbolt könyvet a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal kell vezetni a sírbolt számának feltüntetésével. A sírbolt könyvbe be kell jegyezni a sírbolt felett rendelkezni jogosult személynek a sírboltra vonatkozó rendelkezéseit is.
(4) Az ismeretlen holttest esetében a nyilvántartó könyvbe be kell vezetni az eljáró hatóság nevét, az eljárás ügyszámát.
(5) A nyilvántartó könyvbe és a sírbolt könyvbe az eltemettető és a temetési hely felett rendelkezni jogosult személy tekinthet be.
(6) Az üzemeltető a nyilvántartó könyv, illetve a sírbolt könyv adatai alapján a temető nyitvatartási ideje alatt felvilágosítást köteles adni az elhunyt személy temetési helye után érdeklődőnek.

A temetés


19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik, egyházi vagy világi szertartás szerint.
(2) Az eltemetés módjára és helyére néze az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó, amennyiben ez nem ró az eltemettető személyére aránytalanul nagy terhet.
(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésről gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésről más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.
(4) Ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak elhamvasztás nélkül történhet.
20. § (1) A temetésről sorrendben a következők kötelesek gondoskodni:
a) aki a temetést szerződésben vállalta;
b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;
c) végintézkedés hiányában az elhunyt elhalálozása előtt vele együtt élő házastársa;
d) az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja] a törvényes örökös rendje szerint.
(2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) – jogszabályban meghatározott határidőn belül – gondoskodik.
21. § (1) Az elhunytat temetőben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés esetén a hamvak urnában helyezhetők el, illetőleg – a kormányrendeletben előírt feltételek szerint – szétszórhatók.
(2) A hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek
 – kérésére – ki kell adni.
(3) Nem magyar állampolgárságú személyt – kormányrendeletben foglalt feltételek szerint – lehet eltemetni.
22. § (1) A temetési hely felett – a nemzeti sírkertbe tartozó temetési hely kivételével – az rendelkezik, aki megváltotta.
(2) A rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhető személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki.
(3) A temetési hely újraváltásában elsőbbséget élvez az eltemettető, halála esetén pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron következő közeli hozzátartozója.
(4) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamát jogszabály határozza meg, amely hamvasztásos temetés esetében nem lehet kevesebb 10 évnél, egyéb esetekben nem lehet kevesebb 25 évnél.
23. § Temetőn vagy temetkezési emlékhelyen kívül ravatalozni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) területileg illetékes városi (fővárosi, kerületi) intézetének engedélyével lehet.
24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni, vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés előtt kell az üzemeltető részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megőrzéséről a temető tulajdonosa gondoskodik.
(2) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára hatósági eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bzonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges.
(3) Az elhunyt eltemetésére, elhamvasztására, az urna földbe temetésére – a sírboltba temetés és az urna kivételével – olyan, a kegyeleti igényeknek megfelelő koporsó, illetőleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet.

III. fejezet
TEMETKEZÉSI SZOLGÁLTATÁSOK


25. § (1) Teljes körű temetkezési szolgáltatás a temetésfelvétel, a halottszállítás, az elhunyt temetésre való előkészítése és a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátása, a ravatalozás, a búcsúztatás, a sírba helyezés, a hamvasztás, az urnaelhelyezés, az urnakiadás, a hamvak szórása, a sírnyitás, az exhumálás és az újratemetés.
(2) Az egyes temetési szolgáltatások önállóan is végezhetők.
(3) Az egyházi szertartás szerinti búcsúztatás e törvény értelmében nem minősül temetkezési szolgáltatásnak.
26. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység kormányrendeletben meghatározott műszaki, közegészségügyi és alapvető kegyeleti, illetve személyi feltételek szerint gyakorolható.
(2) A temetkezési szolgáltató köteles az engedélyezett temetkezési szolgáltatási tevékenységet a kegyeleti jogok betartása mellett, folyamatos rendelkezésre állással ellátni. Tevékenységének gyakorlása során a szolgáltató az 1. §-ban meghatározott alapelvek érvényesülését köteles biztosítani.
27. § (1) A temetkezési szolgáltatás engedélyezett telephelyen végezhető.
(2) Egészségügyi intézményben – az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül – nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és működtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által.
(3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán, kerítésén és irodájában. A temetkezési szolgáltatók névsorát és telephelyének címét, telefonszámát, a teljes körű szolgáltatásra utaló kétszavas megjegyzést („Teljes körű szolgáltatás”) – a szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül – ábécé sorrendben az intézmény információs irodájában, tájékoztató jelleggel el lehet helyezni.
(4) Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató neve, címe és a temetkezés szó tüntethető fel.
(5) A temető területén – az erre a célra kijelölt hely kivételével – tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése.
28. § A temetkezési szolgáltató a tevékenység ellátása során köteles az eltemettetőnek a temetési szertartásra vonatkozó rendelkezését – az egyházi temetés esetén az egyházi szertartás rendjének megfelelően –tiszteletben tartani.

A temetkezési szolgáltató


29. § (1) Egészségügyi intézményben az orvos, az egészségügyi feladatot ellátó vezetői megbízású alkalmazott, továbbá az egészségügyi feladatot ellátó alkalmazott nem lehet temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság tagja, vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közeli hozzátartozója [Ptk. 685. §
b) pontja] nem lehet ugyanabban a megyében temetkezési szolgáltatást végző egyéni vállalkozó, illetőleg gazdasági társaság vezető tisztségviselője vagy alkalmazottja.
30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője ahhoz előzetesen hozzájárult.
(2) A jegyző az előzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg attól, aki
a) igazolja büntetlen előéletét, szakmai alkalmasságát, továbbá megfelelő pénzügyi teljesítőképességét, és
b) az alapvető kegyeleti feltételeknek megfelelő, a tevékenység méltóságát nem sértő telephelyet jelöl meg, továbbá
c) írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy vele szemben összeférhetetlenség nem áll fenn.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket
a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezőnek),
b) a gazdasági társaság vezetőjének kell igazolnia.
31. § A temetkezési szolgáltatás ellátásához megjelölt telephely létesítését a jegyző az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézetének szakhatósági közreműködésével engedélyezi.
32. § A szakmai alkalmasság feltételeit az teljesíti, aki megfelel a kormányrendeletben előírt képesítési feltételeknek. E feltételek alól felmentés nem adható.
33. § (1) A pénzügyi teljesítőképesség akkor megfelelő, ha az alapító (vállalkozó)
a) adó-, vám- és járulékfizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett,
b) igazolja és vállalja, hogy a kormányrendeletben meghatározott mértékű vagyoni biztosítékkal folyamatosan rendelkezik, amelyet kizárólag a temetési szolgáltatást igénybe vevők olyan kártérítési igényének közvetlen kielégítésére használhat fel, amelyet a szolgáltatással okozott.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosíték
a) a bankszámlát vezető pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeli betét;
b) ilyen összeg erejéig vállalt bankgarancia vagy felelősségbiztosítás.
34. § A jegyző a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását visszavonja, ha megállapítja hogy kiadásának feltételei már nem állnak fenn.

Halottszállítás


35. § (1) Holttestet szállítani kizárólag a közegészségügyi és a járványügyi szabályokat és az alapvető kegyeleti feltételeket kielégítő, erre a célra kialakított járműben, fedéllel ellátott koporsóban (szállítókoporsóban) lehet.
(2) Rendkívüli halálesetekkel összefüggő halottszállításról külön jogszabály rendelkezik.
36. § (1) Holttest, urna külföldre történő szállításához – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a rendeltetési hely szerinti ország hatóságának, valamint az elhalálozás helye szerint illetékes közegészségügyi hatóságnak az engedélye szükséges.
(2) Holttest külföldről Magyarországra való szállításához be kell szerezni a magyar külképviselet hatósági engedélyét, valamint az indító ország közegészségügyi hatóságának szállítási engedélyét, továbbá a befogadó temető, illetve temetkezési hely nyilatkozatát.
(3) A nemzetközi halottszállítás egyéb feltételeit külön jogszabály tartalmazza.

Halotthamvasztás


37. § (1) Hamvasztóüzemi építményt létesíteni vagy átalakítani, felújítani a településrendezési tervnek megfelelően és építési engedély alapján lehet.
(2) Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a környezetvédelmi, műemlékvédelmi, a közlekedési, a vízügyi, tűzvédelmi, energetikai szakhatóságok működnek közre.
38. § (1) Ha a halottvizsgálati bizonyítvány szerint a holttest hamvasztható, a hamvasztást az ország területén működő bármely hamvasztóüzemben el lehet végezni. A hamvaszthatóságot tanúsító halottvizsgálati bizonyítványról az üzem másolatot készít, amit a nyilvántartáshoz csatolva kell megőrizni.
(2) Magyarországon elhunyt külföldi személy, vagy más országban elhunyt és Magyarországra szállított külföldi személy elhamvasztásához az elhunyt állampolgársága szerinti ország külképviseletének, ennek hiányában az utolsó lakhelye szerint illetékes hatóság engedélye szükséges, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.
(3) Hamvasztóüzem céljára felhasznált ingatlanon hagyományos sírhelyek, sírboltok nem létesíthetők, kivéve, ha az üzem temető területén létesült.
(4) Ismeretlen holttest nem hamvasztható el.

IV. fejezet
VEGYES RENDELKEZÉSEK


A kegyeleti közszolgáltatási szerződés


39. § (1) Köztemető fenntartására és üzemeltetésére az önkormányzat azzal a gazdálkodó szervezettel köthet kegyeleti közszolgáltatási szerződést, amely a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelel.
(2) A szerződésnek tartalmaznia kell
a) a tevékenység gyakorlásának helyét;
b) az ellátandó tevékenységek felsorolását;
c) a teljesítés módját és idejét;
d) a feladat mennyiségi és minőségi követelményeit;
e) a szerződés érvényességi idejét, amely 5 évnél rövidebb és 15 évnél hosszabb nem lehet, de újbóli megkötése nem zárható ki;
f) a szolgáltatás finanszírozásának rendjét;
g) a szolgáltatás ellenértékének mértékét és a megfizetés módját;
h) a közüzemi szerződési kötelezettség alanyait;
i) a szolgáltatáshoz szükséges eszközök mennyiségi és minőségi előírásait és rendelkezésre bocsátásának módját;
j) az önkormányzati vagyontárgyak használatának, karbantartásának, felújításának és pótlásának szabályait;
k) a szolgáltatást végző személyekkel kapcsolatos követelményeket;
l) a szerződés fennállása alatt az önkormányzatot megillető ellenőrzési jogosítványokat;
m) arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy ha a gazdálkodó szervezet a kegyeleti közszolgáltatás mellett temetkezési szolgáltatást is végez, a kegyeleti közszolgáltatást más gazdasági tevékenységtől, így a temetkezési szolgáltatástól számvitelileg elkülöníti;
n) a birtokbaadás feltételeit;
o) arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a szerződésre egyebekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) A szerződés azonnali hatállyal felmondható, ha a gazdálkodó szervezet a (2) bekezdés m) pontjában meghatározott kötelezettségét megszegi.
40. § (1) A temetési helyek, illetőleg az újraváltás díját, továbbá a temetőben vállalkozásszerűen munkát végzők temetőfenntartási hozzájárulási díját a tulajdonos állapítja meg.
(2) Köztemetőben a kegyeleti közszolgáltatás igénybevételéért fizetendő díjak fajtáit és mértékét az önkormányzat rendeletben állapítja meg.
(3) A települési önkormányzat képviselő-testülete, fővárosban a közgyűlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg illetékes érdekképviseleti szerveinek véleményét.

Felhatalmazások


41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg
a) a temetkezési szolgáltatást ellátók szakmai képesítési követelményeit, a tevékenység gyakorlásának műszaki, kegyeleti, közegészségügyi szabályait;1
b) a tevékenység ellátására való jogosultság és kötelezettség eseteit, a közköltségen történő temetés, a belföldi és külföldi halottszállítás, a nem magyar állampolgár belföldi eltemetésének és hamvasztásának szabályait;1
c) a temetőfenntartás és üzemeltetés, a hamvasztóüzemi építmény működési, közegészségügyi szabályait;1
d) a temetők létesítésével, bővítésével, lezárásával, megszüntetésével és ismételt használatbavételével, valamint az eltemetéssel, a hamvasztással, az urnaelhelyezéssel, a hamvak szórásával, a sírnyitással, a rátemetéssel, az exhumálással kapcsolatos részletes rendelkezéseket;1
e) a temető, a temetkezési emlékhely, továbbá a temetési hely építményei létesítésének építési szabályait;1
f) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetére, tagjaira, feladataira és működésére, továbbá annak Titkárságára vonatkozó szabályokat;2
g) a temetőszabályzat kötelező tartalmi elemeit.1
(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, az egészségügyi és az igazságügy-miniszter, hogy a rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos teendőket együttes rendeletben szabályozzák.3
(3) A települési önkormányzat, fővárosban a közgyűlés a törvény hatálybalépését követő egy éven belül rendeletben állapítja meg különösen
a) a temető rendeltetésszerű használatához szükséges egyéb helyi, tárgyi és infrastrukturális feltételeket;
b) a temető használatának és igénybevételének szabályait;
c) a temetési hely gazdálkodási szabályait;
d) a sírhely méretezését, sírjelek alkalmazását, a kegyeleti tárgyak, növényzet elhelyezését, a sírgondozás szabályait;
e) temetőben a kegyeleti közszolgáltatások feltételeit, a temetési hely megváltási díját, a temetőfenntartási hozzájárulás díját, illetve a létesítmények vállalkozók részéről történő igénybevételének díját;
f) a temetési szolgáltatás, illetőleg a temetőben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetői rendjét;
g) a szabálysértés eseteit.
1 Lásd 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet.
2 Lásd 146/1999. (X. 1.) Korm. rendelet.
3 Lásd 34/1999. (IX. 24.) VM-EüM-IM együttes rendelet.

42. § Ahol az önkormányzat a köztemető fenntartására vonatkozó kötelezettségéről kegyeleti közszolgáltatási szerződés keretében gondoskodik, a temető használatának szabályait önkormányzati rendeletben kell megállapítani.

Átmeneti és záró rendelkezések


43. § (1) E törvény a 24. § (3) bekezdésének kivételével a kihirdetést követő hatodik hónap első napján lép hatályba. A 24. § (3) bekezdése 2002. január 1-jén lép hatályba.
(2) A meglévő temető tulajdonosának a 9. §-ban meghatározott temetői létesítményeket és közműveket e törvény hatálybalépését követő öt éven belül kell megépítenie. Emiatt azonban temetési helyek nem számolhatók fel a használati időn belül, kivéve a temető tulajdonosának az eltemettetővel történt kölcsönös megegyezését. Megegyezés hiányában a használati idő lejártát követő két éven belül kell az építést elvégezni.
(3) A törvény hatálybalépésekor az egészségügyi intézmény területén működő temetkezési szolgáltató telephelyét a törvény hatálybalépését követő hatodik hónap első napjáig meg kell szüntetni. A megszüntetésig a telephelyet csak a 27. §-ban foglalt módon lehet megjelölni.
(4) Ha e törvény szerint a kegyeleti közszolgáltatási szerződés megkötésének feltételei fennállnak, a szerződést a törvény hatálybalépését követő 90 napon belül meg kell kötni.
(5) A törvény hatálybalépésekor már működő temetkezési szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, szakmai alkalmasságát és pénzügyi teljesítőképességét a kormányrendeletben meghatározott határidőn belül és az ott meghatározott módon kell igazolnia.


 

2. számú függelék


a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz

145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet
a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi
XLIII. törvény végrehajtásáról


A kormány a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Tv.) 41. § (1) bekezdésének a)-e) és g) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

A temető, temetkezési emlékhely


1. § (1) Koporsós földbetemetés céljára temetőt vagy temetkezési emlékhelyet (a továbbiakban együtt: temető) létesíteni vagy bővíteni, illetőleg ezekben sírmélyítést végezni csak olyan területen lehet, ahol a talajvíz legmagasabb szintje a talajszint alatt 2,50 m-nél nem emelkedik magasabbra.
(2) Új temetőt, temetési helyet létesíteni vagy meglévőt bővíteni a helyi építési szabályzatban, illetve szabályozási tervben – a (3) bekezdésben meghatározott szempontok figyelembevételével – kijelölt helyen, illetőleg az építésügyi hatóság által meghatározott védőtávolságokra figyelemmel lehet.
(3) A helykijelölés, illetőleg a védőtávolság meghatározása során figyelemmel kell lenni a temetővel, temetési hellyel szomszédos beépített vagy beépítésre szánt terület használóinak méltányolható érdekeire is.
2. § (1) A temetőt az épített és a természeti környezet harmóniájára figyelemmel kell kialakítani, és meg kell őrizni kert jellegét.
(2) A köztemető létesítésénél, bővítésénél, sírhelytábla (parcella) újra betemetésénél a temetési helyek a temető (temetőrész) területének legfeljebb 65%-át foglalhatják el.
(3) A temetőbejáratot, a fogadóteret, a ravatalozóhoz vezető utat, a ravatalozó környezetét parkszerűen kell kialakítani és gondozni.
(4) A temető területének fásítását úgy kell megoldani, hogy az segítse a tájékozódást, és ne akadályozza a közlekedést.

A temető létesítményei


3. § (1) A temetőhöz vezető útnak és a sírhelytáblákat (parcellákat) összefogó úthálózatnak gépjárművel is járhatónak kell lennie. Gépjármű várakozó helyet külön jogszabály szerint kell biztosítani.
(2) Új temető létesítésénél vagy meglévő temető bővítésénél az akadálymentes közlekedésről gondoskodni kell.
(3) A temető bekerítésének vagy élő sövénnyel való lehatárolásának módját a helyi építési szabályzat határozza meg. Ha a temetőt tömör vagy áttört kerítéssel határolják, mellette – a kerítés külső vagy belső oldalán – cserje, illetőleg fa ültetvényt kell telepíteni. Ha a kerítés urna elhelyezését is szolgálja, a cserje vagy fatelepítést úgy kell elvégezni, hogy az urnahelyek megközelítését ne akadályozza.
4. § (1) A temetőben keletkezett hulladék rendszeres gyűjtéséről, elhelyezéséről és kezeléséről a köztemető fekvése szerinti települési önkormányzat rendeletében, illetőleg a temetőszabályzatban (a továbbiakban együtt: szabályzat) foglaltak szerint kell gondoskodni.
(2) A vízvételt (kút, közkifolyó) – a csurgalékvíz megfelelő elvezetésével – legalább 150 m-enként biztosítani kell.
5. § (1) Temetőben – temetkezés emlékhely kivételével – ravatalozót kell építeni.
(2) Ravatalozót úgy kell megépíteni, hogy az alkalmas legyen az elhunyt ravatalozásra való előkészítésére, a kegyelet lerovására, az elhunyt elbúcsúztatására. Egy épületegységen belül az üzemi-technikai és a búcsúztató helyiségeket úgy kell elválasztani egymástól, hogy az ne zavarja a gyászszertartást.
(3) A temetőbe, illetve a ravatalozóba kiszállított holttest hűtéséről –halott hűtőberendezésben – a ravatalozásig folyamatosan gondoskodni kell.
(4) 2000 fő alatti lakónépességű településen a holttest hűtése (tárolása) a ravatalasztal hűtésével is megoldható.
(5) Ravatalozó épületet úgy kell megépíteni, hogy az külső ravatalozásra is alkalmas és akadálymentesen megközelíthető legyen.
(6) A ravatalozó rendszeres takarításáról és szükség szerinti fertőtlenítéséről a temető üzemeltetője gondoskodik.
6. § (1) Temetkezési emlékhelyen épített ravatalozót kizárólag a búcsúztatás idejéig lehet használni. A ravatalozóban az elhunytat ideiglenesen elhelyezni, búcsúztatásra előkészíteni tilos.
(2) Temetkezési emlékhelyen külső ravatalozás nem végezhető.
7. § (1) A városi önkormányzat által fenntartott köztemetőben boncoló-helyiségcsoportot kell építeni, ha a településen vagy annak 20 km-es körzetében működő egészségügyi intézményben, illetőleg más temetőben lévő ilyen létesítmény nem áll rendelkezésre.
(2) Boncolóhelyiség-csoportot a ravatalozó épületében, elkülönítetten kell létesíteni.
(3) A boncolóhelyiség-csoportra az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekre (patológiára) külön jogszabályban meghatározott szakmai minimumfeltételeket megfelelően kell alkalmazni.
8. § (1) A lezárt temető bekerítéséről vagy élő sövénnyel való lehatárolásáról a 3. § (3) bekezdés szerint kell gondoskodni.
(2) A lezárt temetőben az utaknak alkalmasnak kell lenniük a sírhelytáblák (parcellák) megközelítésére, karbantartásukról a szabályzatban kell rendelkezni.
(3) Az építmények, sírjelek, növényzet állagmegóvásáról úgy kell gondoskodni, hogy az a temetőlátogatók biztonságát ne veszélyeztesse.
9. § (1) A temető tulajdonosa a lezárt temető vagy temetőrész átalakításával – a műemlékvédelemről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével – a helyi építési szabályzat előírásainak megfelelően, kegyeleti parkot hozhat létre.
(2) A kegyeleti park kert jellegű fenntartásáról a tulajdonos gondoskodik.

Temetési hely


10. § (1) A temetőt – nagyságától függően – sírhelytáblákra (parcellákra), a sírhelytáblákat pedig sorokra kell osztani. A sorokban a temetési helyeket a temető üzemeltetője jelöli ki.
(2) A sírhelytáblákat, a sorokat és a temetési helyeket számozni kell. A temetési helyek nyilvántartással való azonosíthatóságát biztosítani kell. A sírhelytábla számozását a helyszínen is fel kell tünteti.
(3) A sírhelytáblát a folyamatos temetésre elő kell készíteni. A sírhelytáblát a tereprendezés, ültetvényezés, fásítás, valamint a sírhelytáblát határoló út megépítése előtt nem lehet használatba venni.
(4) A szabályzatban a temető egyes területei – de legalább sírhelytáblánként az egyes temetési helyek – építészeti, kertészeti kialakításának és gondozásának részletes feltételei meghatározhatók. A feltételeket a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött szerződésben kell rögzíteni.
(5) A temetőben alkalmazott temetési helyek szélességi, hosszúsági méretét és az egymástól való távolságát a szabályzatban kell előírni.
11. § (1) Koporsós temetés esetén a temetési hely lehet egy sírhely, kettős sírhely és sírbolt. Az egyes sírhely alapmérete egy koporsó, a kettős sírhely alapmérete két egymás melletti koporsó befogadására alkalmas sírgödör.
(2) A koporsó egy holttest elhelyezését szolgálja. Az eltemettető ettől eltérően rendelkezhet, hogy az anya halála és az újszülött perinatális halála miatt az eltemetés egy időben történik. (Megállapította: 7/2000. (I. 27.) Korm rendelet 1. §.)
(3) A sírgödör mélysége 200 cm. Koporsós rátemetés esetén úgy kell mélyíteni, hogy a felülre kerülő koporsó aljzata legalább 160 cm mélységbe kerüljön. A sírgödröt az üzemeltető hozzájárulásával természetesen – a talajban lebomló – anyaggal burkolni lehet.
(4) Oldalirányú üreggel ellátott egyes vagy kettős sírhelyet nem szabad létesíteni.
(5) A sírbolt (kripta) legalább kettő koporsó elhelyezését biztosító al-és felépítményből álló temetési hely. A sírbolt méretét a befogadó koporsók száma határozza meg. Sírbolt a temető tulajdonosának hozzájárulásával, a külön jogszabályban meghatározott esetekben és módon, építési engedéllyel építhető. A sírbolt temetőn belüli elhelyezését a temető tulajdonosa (üzemeltetője) jelöli ki. A tulajdonosnak a hozzájárulást meg kell adnia, ha az építtető a sírbolt helyét megváltotta.
(6) A sírboltok, a gyermek-, a kettős és az urnasírhelyek részére az egységes gondozás céljából külön táblát vagy sorokat lehet kijelölni.
12. § (1) Hamvasztásos temetés esetén az urnába helyezett hamvak temetési helye lehet urnafülke (kolumbárium), urnasírhely, urnasírbolt. Az urna koporsós temetési helyre rátemethető.
(2) Az urnafülke (kolumbárium) és az urnasírbolt építésügyi hatósági engedéllyel építhető.
(3) Új urnafülke építésénél az urnát befogadó belső méret 30x30 cm lehet. Urnafülke-építmények kialakításánál a temető tulajdonosa előírhatja a természetes anyagok és művészi formák alkalmazását. Az urnafülkét úgy kell kialakítani, hogy a fülke egyedi díszítése biztosítható legyen.
(4) A hamvakat tartalmazó urna földbe temetésére urnasírhely és urnasírbolt alakítható ki, amelyek a rendelkezési jogosultság időtartamában (használati idő) különböznek egymástól.
(5) A temető tulajdonosa – az eltemettető igénye esetén – a hamvak szétszórásához és bemosásához külön temetőrészt jelöl ki, amelyet parkszerűen kell kialakítani.
(6) A temető tulajdonosa (üzemeltető) a mesterséges vagy spontán abortusz folytán távozó magzat, csonkolt testrész, emberi szerv, szervmaradvány eltemetésére külön sírhelytáblát jelöl ki.
13. § (1) Temetési hely megjelölésére sírjel használható, illetőleg létesíthető.
(2) A sírjel nem foglalhat el a szabályzatban meghatározott temetési helynél nagyobb területet, magasságát a helyi építési szabályzat, ennek hiányában az építésügyi hatóság korlátozhatja.
(3) A síremlék és tartozékai, valamint az emlékoszlop tervét (vázrajzát) a temető üzemeltetőjének az elhelyezés előtt be kell mutatni.
14. § (1) A temetési helyen túlterjeszkedő, közízlést sértő, vagy oda nem illő felirattal ellátott sírjelet elhelyezni nem szabad. E szabályt a meglévő sírjelek felújításánál is alkalmazni kell.
(2) A halva született magzat sírhelyét jelzőfával kell megjelölni, amelyen a temetés napját és a temetési hely sorszámát kell feltüntetni.
(3) Ha a halva született magzat eltemetéséről – kérésre – közeli hozzátartozója gondoskodott, a sírhelyen kereszt vagy fejfa is elhelyezhető, és azon utónevet is fel lehet tüntetni.
15. § (1) A sírjel vagy a sírbolt helyreállítására, felújítására a temető tulajdonosa (üzemeltetője) a temetési hely felett rendelkezni jogosultat felhívhatja, illetőleg az állékonyságot, az életet és a biztonságos használatot veszélyeztető állapot (továbbiakban közvetlen veszély) fennállása esetén köteles felhívni. A felhívást – a temetési hely megjelölésével – a temető kapuján (hirdetőtábláján) és a parcella sarkán 90 napra ki kell függeszteni.
(2) A közvetlen veszély fennállása esetén az építésiengedély-köteles sírjel helyreállítását a temető tulajdonosának kérelmére az építésügyi hatóság elrendeli, ill. a kötelezés nem teljesítése esetén a veszélyhelyzetet hatósági úton – a temető tulajdonosának közreműködésével –megszünteti.
(3) A sírjel vagy sírbolt helyreállításáig a temetési helyre további temetkezés nem történhet.
16. § Nemzeti sírkertben sírjelet állítani, sírboltot építeni, azon változtatni, illetőleg áthelyezni vagy lebontani külön jogszabály rendelkezései szerint, ill. a Nemzeti Kegyeleti Bizottság hozzájárulásával szabad. A kérelmet a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz a temető tulajdonosa (üzemeltető) útján kell benyújtani.
17. § (1) A temető fenntartójának (kezelőjének) a temetőről térképet (vázrajzot) kell készítenie, amelyen fel kell tüntetnie, hogy mely sírhelytáblák, sorok milyen temetési helyek céljára vannak fenntartva.
(2) A temető részletes térképét annak bejáratánál ki kell függeszteni és a változásokkal legalább évenként ki kell egészíteni.
(3) A temető bejáratánál a közönség részére tájékoztatót kell kifüggeszteni a nyitva tartás idejéről, a temető rendjéről.

Temetési hely feletti rendelkezési jog időtartama


18. § (1) A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartama (használati idő) – ha önkormányzati rendelet másként nem rendelkezik –
a) egyes sírhely esetén 25 év, illetőleg az utolsó koporsós rátemetés napjától számított 25 év,
b) kettős sírhely esetén az utolsó koporsós betemetés napjától számított 25 év,
c) sírbolt esetén a temető tulajdonosával (üzemeltetőjével) kötött megállapodástól függően 60 vagy 100 év,
d) az urnafülke és az urnasírhely esetén 10 év,
e) urnasírbolt esetén a temető tulajdonosával (üzemeltetőjével) kötött megállapodástól függően 20-60 év.
(2) A temetési hely feletti rendelkezési jog a (3) bekezdésben foglalt kivétellel meghosszabbítható (újraváltható). A meghosszabbítás legrövidebb időtartamára az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók.
(3) A meghosszabbítás nem tagadható meg, kivéve akkor, ha a temető tulajdonosa bizonyítja, hogy a területet átalakítja, vagy más célra kívánja felhasználni. Erről a temetési hely felett rendelkezni jogosult nyilatkozatot kérhet.
(4) Temetkezési emlékhelyen a temetési helyek használati ideje – a temetési hely felett rendelkezővel kötött szerződés alapján – az (1) bekezdésben meghatározott időtartamnál hosszabb is lehet.
(5) Megszűnik a rendelkezési jog gyakorlása, ha a használati idő meghosszabbítás hiányában lejár, illetve, ha a temetési hely megszűnik.
(6) A temetési helyre vonatkozó rendelkezési jog a temetési helyből kikerült holttest új temetési helyre történő áthelyezésével, illetve elhamvasztásával is megszűnik, kivéve, ha az urnát ugyanarra a temetési helyre rátemetéssel visszahelyezik.
(7) Ha a rendelkezési jog azért szűnik meg, mert a jogosult a holttestet más temetési helyen kívánja eltemetni, a jogosult részére a megváltási díj időarányos részét vissza kell téríteni.

A lezárás és a megszüntetés


19. § (1) A temető, temetőrész, sírhelytábla (parcella), temetési hely lezárását hirdetményben kell közölni. A hirdetményt a lezárás időtartamáról a tájékoztató táblán, szükség szerint a temetőkapun, ravatalozón és az érintett temetőrésznél is ki kell függeszteni.
(2) Lezárt sírhelytáblába koporsós temetés csak sírboltba vagy kettős sírhelybe engedélyezhető.
(3) Ha a lezárástól számított 25 éves sírhelyhasználati, illetőleg 10 éves urnasírhely, urnafülke használati idő eltelt, a temető tulajdonosa (üzemeltetője) az újbóli temetések lehetővé tétele céljából a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési helyet megszüntetheti. A megszüntetést megelőzően hirdetményben, továbbá három alkalommal legalább egy országos és egy területi napilapban – egyházi (felekezeti) temetőnél az egyház (felekezet) lapjában is –, és a helyben szokásos módon közhírré kell tenni úgy, hogy a hirdetmény kifüggesztése és az első közzététel a megszüntetés előtt legalább hat hónappal, a továbbiakban pedig kéthavonként történjék.
(4) Ha a lezárt temetőt, temetőrészt, sírhelytáblát, temetési helyet újra betemetés vagy kegyeleti park céljára kívánják használatba venni, a használatbavétel előtt a területet legalább 30 cm vastag földréteggel kell feltölteni.
20. § (1) Temetőt vagy temetőrészt a terület más célú felhasználása esetén a temetési helyek kiürítésével lehet megszüntetni.
(2) A lejárt használati idejű temetési helyek kiürítéséről a temető tulajdonosa (üzemeltetője) gondoskodik.
(3) Azoknak a temetési helyeknek az áthelyezéséről, amelynek a használati ideje még nem járt le, a temetési hely felett rendelkezni jogosulttal kötött megállapodás alapján, a temető tulajdonosa (üzemeltető) gondoskodik. Az áthelyezett temetési hely használati ideje az eredetileg megváltott temetési hely használati idejéhez képest nem változik.
(4) Ha a lejárt használati idejű temetési helyen lévő holttestmaradványokat az elhunyt hozzátartozója máshol el kívánja temetni, erről a kiürítésre megjelölt időpontig kell gondoskodnia. Ennek hiányában a holttestmaradványokat (az urnákat) a kiürítésre megjelölt időpontot követő 6 hónap elteltével – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak a temető fekvése szerint illetékes városi, fővárosi kerületi intézete (továbbiakban: intézet) jelenlétében – közös sírhelyben kell elhelyezni, illetve a hamvak az arra kijelölt helyen szétszórhatók.
21. § (1) A sírjellel az rendelkezik, aki a temetési hellyel rendelkezik.
(2) Ha a rendelkezésre jogosult, illetőleg annak örököse a kiürítésre megjelölt időpontig a sírjel elszállításáról nem intézkedik, a megjelölt időpontot követő hat hónap elteltével a sírjelet a temető tulajdonosa értékesítheti.
(3) Sírbolt és át nem helyezhető síremlék esetében a tulajdonos a létesítőt köteles kártalanítani. A kártalanítás módjára és mértékére, valamint érvényesítésére a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó szabályait kell értelemszerűen alkalmazni.
22. § Az elhalttal eltemetett és a sír felnyitásakor előkerült – értékeket képező – dolgokra hagyatéki eljárás lefolytatása céljából a temető üzemeltetője értesíti a külön jogszabályban meghatározott hatóságot.

Temetői munkák


23. § (1) A temetőben végzendő minden munkát – kivéve a hozzátartozók részéről történő sírgondozást, a temetési hely növénnyel való beültetését és díszítését – a temető üzemeltetőjének be kell jelenteni. Fák ültetésére a szabályzat irányadó.
(2) Az üzletszerű tevékenység során a vállalkozó köteles betartani a szabályzatban meghatározott feltételeket.
(3) Munka úgy végezhető, hogy az ne sértse a hozzátartozók és a látogatók kegyeleti érzéseit, ne akadályozza az elhunyt elbúcsúztatását. A munkavégzés során a szomszédos temetési hely nem sérülhet, gondoskodni kell arról, hogy eredeti állapota ne változzon. a munka ideje alatt a temetési helyek látogatását nem lehet akadályozni.
(4) Búcsúztatás alatt a munkavégzéssel keletkezett hang- vagy egyéb hatás nem zavarhatja a szertartást.

A temetés feltételei


24. § (1) A halottat koporsós temetés esetén – ha jogszabály másként nem rendelkezk – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 72 órán túl, de 96 órán belül el kell temetni, kivéve, ha
a) a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálatra vonatkozó rendelkezések alapján ettől eltérő engedélyt adott,
b) a holttestnek az eltemetésig történő hűtése biztosított, ebben az esetben a temetést 8 napon belül kell elvégezni.
(2) A halottat – hamvasztásos temetés esetén – a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 15 napon belül el kell hamvasztani. A holttestet a hamvasztásig hűteni kell.
25. § (1) A temetőbe szállított halottat az azonosság megállapítása és az okmányoknak az üzemeltető részére történő átadása után – a szállításnál használt külső koporsóval együtt – azonnal el lehet temetni, vagy gondoskodni kell a hűtőben, ravatalozóban való elhelyezéséről.
(2) Ha a temető üzemeltetője az azonosság vagy az okmányok tekintetében hiányosságot észlel, az átvételt felfüggeszti, és a halottvizsgálati bizonyítványt kiállító orvost, valamint az illetékes intézetet értesíti.
26. § (1) Temetni – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – hagyományos módon koporsóban (koporsós temetés), hamvasztás esetén az urnába helyezett hamvak eltemetése, illetve elhelyezése, szétszórása útján lehet.
(2) A koporsót temetés előtt véglegesen le kell zárni.
27. § Az elhalt méltó búcsúztatása céljából a koporsóban történő eltemetés, külföldre szállítás előtt az eltemettető kérésére és költségére a holttest konzerválható. A halottkonzerválás egészségügyi intézet patológiai osztályán végezhető el.
28. § (1) Az elhalt földbe temetéséhez az eltemettetőnek jól zárható, környezetbarát anyagból készült, résmentes koporsóról kell gondoskodnia. Földbetemetéshez – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel
 – fémből, üvegből, műanyagból készült termék nem használható.
(2) Földbetemetéshez olyan koporsóanyag vagy kegyeleti termék nem használható, amely – alapanyagként vagy adalékanyagként külön jogszabályban szereplő összetevők bármelyikét tartalmazza – veszélyezteti a környezetet. Ha az elhunyt szállításához műanyag (pvc, polyetilén fóliát) vagy más, földben le nem bomló anyagot használtak, azt az eltemetés során földbe helyezni nem szabad. A halottal érintkező, nem lebomló anyagokat egészségügyi veszélyes hulladékként kell kezelni.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a fertőző betegségben elhunytak, valamint a külföldről szállított holttestek szállításánál felhasznált anyagokra.
29. § A kolerában, pestisben, leprában, sárgalázban, kiütéses tífuszban, takonykórban, AIDS-ben, vírusos hemorrhagiás lázban elhunytak holttestét kellő szilárdságú, hézagmentesített kettős koporsóban kell eltemetni.
30. § (1) Azt, aki a törvény alapján a temetésre kötelezett és a kötelezettségét nem teljesíti, az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője felszólítja 15 napon belüli teljesítésre. Ha a kötelezett a felszólításnak nem tesz eleget, az elhunytat közköltségen kell eltemetni.
(2) A közköltségen történő temetés esetén a temetésre kötelezett személyt a temetés helyéről és idejéről értesíteni kell.
(3) Az elhunytat a kötelezett kérelmére az általa megjelölt temetési helyre kell temetni, ha az elhalálozás helye szerinti település köztemetőjében megjelölt temetési hely felett a kérelmezőnek rendelkezési joga van.
31. § (1) Az elhunytat – ha az eltemettetőnek nincs a temetőben meglévő temetési hely feletti rendelkezési joga – az elhalálozás ideje szerint sorrendben következő temetési helyre kell temetni, kivéve, ha a szabályzat máskét rendelkezik.
(2) Sírboltba történő temetés rendjét a sírboltkönyv határozza meg.

A hamvasztásos temetés


32. § (1) A hamvasztásos temetést lebonyolító szolgáltató a ravatalozás után, de legkésőbb az elhaltnak a hamvasztóba történő szállítása előtt köteles az eltemettető vagy meghatalmazottja jelenlétében számba venni a halotton levő nemesfém ékszereket, és azokat az eltemettető vagy meghatalmazottja számára elismervény ellenében kiszolgáltatni.
(2) A hamvasztásos temetést felvevő szolgáltató köteles tájékoztatni az eltemettetőt az elhunyt hamvasztását elvégző üzem címéről.
(3) Az elhunytat az elhalálozás (kór- vagy hatósági boncolás) helye szerinti legközelebbi hamvasztóban kell elhamvasztani, kivéve, ha
a) az eltemettető az ország más hamvasztóüzemét jelöli meg a hamvasztásos temetés megrendelésekor;
b) az elhalálozás helye szerinti legközelebbi hamvasztóüzemben a szállítás és a hamvasztás együttes díja magasabb a távolabbi üzembe való szállítás és hamvasztás együttes díjánál.
(4) A hamvasztóüzemek hamvasztási díjairól és a szállítás díjáról az eltemettetőt a kifüggesztett árjegyzékben tájékoztatni kell. A tételes számlában a hamvasztóüzem által számlázott díjat kell érvényesíteni.

Urnaelhelyezés, -kiadás, hamvak szórása


33. § (1) A hamvakat tartalmazó urnát urnafükébe elhelyezni, urnasírba temetni vagy sírhelybe, sírboltba rátemetni egyaránt szabad. Az urnát a talaj szintjétől legalább 0,5 méter mélységbe kell elhelyezni. Rátemetésnél az urna a koporsós temetési hely használati idejét nem hosszabbítja meg.
(2) Urnát urnatartóban a sír felületére is el lehet helyezni. Az egy urnafülkébe vagy urnasírba elhelyezhető, valamint a sírhelybe (sírboltba) temethető urnák számát a temető tulajdonosa (üzemeltetője) a szabályzatban határozza meg.
(3) Az eltemettető vagy egyetértésével más hozzátartozó kívánságára az urnát az átvétel igazolásával ki kell adni, és ennek megtörténtét a nyilvántartásban is fel kell jegyezni. Az így kiadott urna bármely olyan ingatlanon, illetve temetkezési emlékhelyen elhelyezhető vagy eltemethető, ahol a tulajdonos (kezelő), továbbá az ingatlan jogszerű használója ehhez hozzájárult és a kegyeleti igények biztosíthatók. Ezek a rendelkezések a korábban temetőben elhelyezett urnára is alkalmazhatók.
(4) Közös tulajdonú ingatlanon való urnaelhelyezéshez a tulajdonostársak hozzájárulása szükséges.
(5) Az ingatlanon elhelyezett urnát az eltemettető (örököse) kívánságára – a halottvizsgálati bizonyítvánnyal vagy a halotti anyakönyvi kivonattal való igazolás mellett – az ingatlan helye szerinti köztemető tulajdonosa (üzemeltetője) az irányadó használati időig köteles visszafogadni és elhelyezni, illetve a hamvak bármely más temetőben elhelyezhetők.
34. § (1) A hamvak az eltemettető rendelkezése alapján a temető arra kijelölt helyén – a kegyeleti igények betartásával – szétszórhatók. A hamvak szétszórásakor gondoskodni kell arról, hogy azok a szétszóráskor a talajba bemosódjanak.
(2) Ha a szétszórás zárt rendszerbe (pl. medence) történik, gondoskodni kell, hogy a hamvak abból ne kerülhessenek ki. Ha a műtárgy betelt, azt a temető megszűnéséig fenn kell tartani, vagy közös emlékhelyen kell megőrizni.
(3) Szétszórásos temetés esetén a hamvakat a szétszórás elvégzésére alkalmas urnába kell helyezni.
(4) A hamvakat temetőn kívüli ingatlanon a tulajdonos (kezelő) előzetes hozzájárulása után lehet szétszórni.
(5) A hamvak légijárműről történő szétszórásához az illetékes légiközlekedési hatóságnak a Légirendészeti Parancsnokság hozzájárulásával kiadott engedélye szükséges, amelyben meg kell határozni a hamvak szétszórásának módját is.

Sírnyitás


35. § (1) A sír vagy sírbolt felnyitását (továbbiakban: sírnyitás) a temető fekvése szerint illetékes intézet engedélyezheti. Nem minősül sírnyitásnak a koporsós temetésre használt temetési helynek urna elhelyezése céljából történő megbontása.
(2) A sírnyitáshoz a temetési hely felett rendelkezni jogosult hozzájárulása szükséges. Nem kell hozzájárulás a nyomozóhatóság részéről kezdeményezett sírnyitáshoz, de az eljárásról a temetési hely felett rendelkezni jogosultat értesíteni kell.
(3) A 29. §-ban meghatározott betegségben elhunyt temetési helyének megnyitására csak az elhalálozástól számított egy év elteltével adható engedély.
36. § (1) A holttest újratemetése vagy hamvasztása céljából történő sírnyitást a temetési hely felett rendelkezni jogosult vagy annak örököse kérheti az intézettől. A kérelemhez be kell mutatni:
a) az eltemetett halott halotti anyakönyvi kivonatát;
b) az öröklést igazoló okiratot.
(2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát, illetőleg a 38. § (1) bekezdésében meghatározott hozzájárulást.
(3) A kiürítéssel összefüggésben szükséges áttemettetés vagy hamvasztás céljából történtő sírnyitás esetén a sírnyitási engedély az eltemetésre kötelezettek sorrendjét figyelembe véve más kötelezettnek is kiadható, ha az eltemettető (örököse) hitelt érdemlően nyilatkozik, hogy nem kíván gondoskodni az áttemettetésről vagy hamvasztásról.
(4) A hamvasztás célját szolgáló sírnyitási engedélyt meg kell adni, ha a halál nem a külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon következett be.
(5) Tudományos, illetőleg kutatási célból történő sírnyitás esetén a sírnyitás célját is igazolni kell.
37. § (1) A koporsós temetésre szolgáló egyes sírhelyre sírnyitási engedéllyel – a sír megfelelő mélyítésével – további, legfeljebb kettő elhalt vagy 25 évnél régebben elhunyt holttestmaradvány rátemethető. Fertőző betegségben elhunyt sírhelyére csak az illetékes intézet előzetes engedélye alapján lehet rátemetni. Ez esetben a rátemethető elhaltak számát a temető fekvése szerint illetékes intézet korlátozhatja. Rátemetés esetén – az exhumált maradvány kivételével – biztosítai kell a temetési hely 25 éves használatát.
(2) Az elhalálozástól számított öt éven belül sír (sírbolt) felnyitására engedély hamvasztás, más temetőbe való áthelyezés és rátemetés céljából, illetve a nyomozóhatóság rendelkezésére adható.
38. § (1) Külön jogszabályban meghatározott rendkívüli módon bekövetkezett halál esetén – az eltemetéstől számított 25 éven belül –a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához az elhalálozás helye szerint illetékes rendőrhatóság hozzájárulása is szükséges.
(2) Az eltemetéstől számított 25 éven túl a halál okát nem kell vizsgálni: ilyen esetben a hamvasztáshoz szükséges sírnyitási engedély megadásához halottvizsgálati bizonyítványt nem kell csatolni.
(3) A halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát az elhalálozás helye szerint illetékes anyakönyvvezető adja ki.
39. § Urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt felnyitásához, továbbá hagyományos sírhelyre rátemetett urna kivételéhez az intézet engedélyére nincs szükség.
40. § Temetési hely, sírbolt felnyitását az intézet engedélyében és a szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni.

A nyilvántartás


41. § (1) A nyilvántartó könyvbe minden temetést (urnaelhelyezést, urnakiadást, urnakiemelést, hamuszórást) időrend szerint kell bejegyezni.
(2) A holttestmaradványok közös sírba helyezése esetén a temetőben vezetett nyilvántartó könyv rovatába a közös sírba történő helyezést, időpontjának és a közös sírnak a megjelölésével be kell jegyezni.

A halottszállítás


42. § (1) Halottat, valamint halva született magzatot csak a halál bekövetkezésének tényét és módját megállapító halottvizsgálat után szabad kórbonctani vizsgálat, hatósági boncolás, temetés, illetve elhamvasztás céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani.
(2) Kórházon kívül meghalt személy holttestének temetőbe szállításáról a halottvizsgálati bizonyítvány kiadásával és az eltemetésre engedélyezett idő meghatározásával együtt a halottvizsgálatot végző orvos intézkedik.
(3) Rendkívüli módon bekövetkezett halál estén (rendkívüli halál) a holttestnek az elhalálozás (kór- vagy hatósági boncolás) helyéről való elszállításáról külön jogszabály rendelkezik.
(4) Az azonosító űrlapnak a holttest két végtagjára történő felhelyezéséről a halottvizsgálatot végző orvos, kórházban a boncmester gondoskodik. A szállító figyelmét fel kell hívni – külön megjelölve az űrlapon –, ha az elhunyt fertőző betegségben halt meg.
(5) A kórházon kívül elhunyt személyről a rajta található nemesfém ékszereket az elszállítás előtt – ha azt a hozzátartozó nem tette meg – a szállító köteles levenni, és az eltemettetőnek, illetve a közeli hozzátartozónak elismervény ellenében átadni.
43. § (1) Településen kívülre történő szállítás esetén az elhunytat kellő szilárdságú, vízhatlan módon hézagmentesített, ráillő fedéllel ellátott koporsóba kell helyezni. Szállítani erre a célra kialakított, fedéllel ellátott szállítókoporsóban is lehet.
(2) Belső koporsó céljára talajban lebomló koporsóbetét is használható, kivéve, ha a szállítás
a) külföldre történik;
b) légijárművön, vonaton, hajón történik;
c) fertőző betegségben elhaltra;
d) 10 évnél rövidebb idő előtt eltemetettek exhumált maradványaira vonatkozik.
(3) Településen belül történő szállításhoz erre a célra rendszeresített hordágy is használható, ha az elhunytat át nem látszó szállítózsákba helyezik és a hordágyhoz rögzítik.
(4) Hamvasztás céljából történő szállításhoz – ha a szállítás az elhalálozástól számított 60 órán belül megtörténik – fedéllel ellátott hamvasztókoporsó is használható.
44. § (1) Az elhunytat a szállító telephelye szerint illetékes intézetnek a szállítható halottak számát is megállapító szakhatósági hozzájárulása alapján kiadott közlekedési hatósági engedély alapján, erre a célra kialakított és rendszeresített, zárt közúti halottszállító járművel szabad szállítani. A rakodótérben szállítható halottak számát a forgalmi engedélyben rögzíteni kell.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet – kivéve, ha erre a célra gyártották – belülről résmentes, fertőtleníthető fémvagy műanyaglemezzel kell bélelni, jól zárható ajtóval ellátni, és a koporsó (hordágy) rögzítésére alkalmassá kell tenni.
(3) Helyi vagy temetőn belüli szállítás céljára lovasfogat is használható.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott halottszállító járművet vagy lovasfogatot csak a holttest és az eltemetés (elhamvasztás) kellékének szállítására szabad használni.
(5) Az (1)-(5) bekezdésben foglaltak egyebekben nem érintik a külön jogszabályokban előírt, halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket.
45. § (1) A halottat szállító járművel közterületen (közúton) várakozni csak a szállítási feladat ellátásához szükséges ideig szabad. Közúti halottszállító járművet csak telephelyen lehet tárolni.
(2) Temetkezési szolgáltató járművein csak a vállalkozó (cég) nevét (logóját), telephelyének címét, telefonszámát és a temetkezés szót szabad feltüntetni.
(3) Fertőző betegségben elhalt szállítása után a kocsit azonnal, egyébként havonta fertőtleníteni kell, amelyről naplót kell vezetni. A napló tartalmazza a fertőtlenítés időpontjára, helyére és a fertőtlenítés módjára vonatkozó adatokat.
46. § (1) Az elhunyt külföldre szállításához engedély szükséges, a kérelmet a halál megállapításának helye szerint illetékes intézethez kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a szállítandó halott nevét, utolsó lakhelyét, a halált okozó betegség megnevezését, a halál napját, azoknak a helységeknek a megnevezését, ahonnan és ahová a szállítás történik, a szállító jármű (a szállítás módjának) megjelölését és a szállítmány kísérőjének megnevezését.
(2) A kérelemhez csatolni kell a halottvizsgálati bizonyítványt, vagy a halotti anyakönyvi kivonatot.
(3) A halottszállítási engedélyt két példányban kell kiállítani. Az engedélyben a halott szállításának feltételeit is meg kell határozni. A halottszállítási engedély egyik példányát és a halottvizsgálati bizonyítványt (halotti anyakönyvi kivonatot) a halott kísérőjének kell átadni. A másik példányt a kérvényhez csatolva az irattárba kell elhelyezni. Az engedélyben megállapított halottszállítási feltételek teljesítését a halottszállítás megkezdése előtt ellenőrizni kell.
(4) Halottnak külföldről Magyarországra való szállításához az engedélyt a magyar külképviseleti hatóság adja ki. Az engedélyezésnél a belföldi helyközi halottszállításra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni azzal az eltéréssel, hogy a kettős koporsó használata minden esetben kötelező. A rendeltetési helyen – a temető fenntartója (üzemeltetője) értesítése alapján – az intézet a szállítmányt ellenőrzi, a halottszállítási engedélyt bevonja és megőrzi.

Temetkezési szolgáltatás


47. § Temetkezési szolgáltatást az végezhet, aki megfelel a temetkezési szolgáltatókra vonatkozó törvényi feltételeknek, telephellyel, halottszállító járművel és a szolgáltatás ellátásához személyzettel rendelkezik.
48. § (1) Az egészségügyi intézményben végzett halottkezelés (öltöztetés, mosdatás, borotválás, hűtés) nem része a temetkezési szolgáltatásnak.
(2) A halottkezeléssel kapcsolatos szolgáltatás feltételeit, a megrendelt szolgáltatás teljesítésének módját és a díjfizetés rendjét az egészségügyi intézmény állapítja meg és érvényesíti. A díjakról előzetesen tájékoztatni kell a közeli hozzátartozót.
49. § (1) A telephelynek nem lakás céljára használt, az ügyfelek fogadására alkalmas helyiséggel, továbbá raktárral és öltözővel kell rendelkeznie.
(2) A telephelyengedélyt a szolgáltató minden egyes telephelyére meg kell kérni.
(3) Temetésfelvétel (megrendelés) és kellékbemutató külön erre a célra kialakított helyiségben, az elhunyt tiszteletét biztosító körülmények között végezhető.
(4) Telephelyen – a temető területén lévő telephely kivételével – halottat tárolni (ideiglenesen elhelyezni) az előírt védőtávolság betartásával és a telephely szerint illetékes intézet erre vonatkozó engedélyével lehet.
(5) Telephelyen halottszállító jármű mosására szolgáló berendezés (gépkocsimosó) a környezetvédelmi hatóság engedélyével helyezhető el.
50. § (1) A halottszállítást legalább kettő, a ravatalozást és a sírgödörbe (sírboltba) való koporsóelhelyezést legalább négy főnek kell végeznie. Az urnaravatalozást és urnaelhelyezést egy fő is elvégezheti.
(2) A szolgáltatásban közreműködők a munka során kötelesek méltó magatartást tanúsítani, a kegyeleti igényeknek megfelelő öltözetben munkát végezni.
51. § A temetkezési szolgáltatónak temetkezési szolgáltató szakképesítéssel kell rendelkeznie.
52. § (1) A temetkezési szolgáltató köteles a vagyoni biztosítékra pénzintézettel vagy biztosítóintézettel szerződést kötni.
(2) Vagyoni biztosítékként csak olyan szerződés vehető figyelembe, amely szerint a pénzintézet vagy a biztosítóintézet a temetkezési szolgáltatást igénybe vevő által megfizetett, számlával igazolt díj visszafizetésére teljesít kifizetést.
(3) A vagyoni biztosítékra kötött szerződést legalább kétévi időtartamra kell megkötni, és a mindenkori lejáratot megelőző legalább 30 nappal meghosszabbítani. A szolgáltató a szerződés lejártakor más típusú vagyoni biztosítékra is áttérhet.
(4) A vagyoni biztosíték a fennálló kötelezettségek teljesítése után és csak a temetkezési szolgáltatói tevékenység megszűnését követő 3 hónap elteltével szüntethető meg.
(5) A temetkezési szolgáltató a vagyoni biztosíték rendelkezésre állását a telephelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének a szerződés megkötésekor, illetőleg meghosszabbításakor köteles igazolni.
53. § (1) A vagyoni biztosíték mértéke a temetkezési szolgáltatás megkezdésekor 200 ezer Ft.
(2) Ha a temetkezési szolgáltatás megkezdésétől számított két év eltelt, illetőleg a szerződés meghosszabbításakor, a vagyoni biztosíték mértéke a tárgyévet megelőző évben a számviteli törvény szerint elszámolt nettó árbevételhez igazodóan
a) egymillió Ft nettó árbevételig 200 ezer Ft;
b) egymillió Ft és ötmillió Ft árbevétel között 400 ezer Ft;
c) ötmillió Ft és tízmillió Ft árbevétel között 600 ezer Ft;
d) tízmillió Ft árbevétel fölött egymillió Ft.
(3) A tevékenységét tovább folytató temetkezési szolgáltató a felhasznált vagyoni biztosítékot köteles haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül pótolni.

Temetőüzemeltetés


54. § Temetőüzemeltetést az a gazdálkodó szervezet láthat el, amelynek vezetője vagy alkalmazottja kertészeti, parkgondozó, illetőleg kertépítő szakképesítéssel rendelkezik.
55. § (1) Ha a temető üzemeltetése kegyeleti közszolgáltatási szerződés alapján történik, a temető üzemeltetője köteles
a) az üzemeltetés, illetőleg a temetési szolgáltatás költségeinek megosztására az önkormányzat által elfogadott számviteli szabályzatot alkalmazni;
b) a temetőfenntartási és hozzájárulás díját és a létesítmények, vállalkozók részéről történő igénybevételi díját megfizetni, ha az üzemeltetés mellett temetkezési szolgáltató tevékenységet is végez;
c) az üzemeltetéssel összefüggő bevételeiről és kiadásairól az önkormányzatot évente tájékoztatni.
(2) Az üzemeltető az önkormányzati rendeletben kihirdetett díjakon felül díjat nem állapíthat meg, így különösen: nem szedhető díj a temetőlátogatásért és a temetési hely gondozásához igénybe vett vízért.

Hamvasztóüzemi működés


56. § (1) Hamvasztóüzembe elhunytat szállítani akkor lehet, ha az átadás-átvétel feltételei biztosítottak.
(2) Az átvevő a halottvizsgálati bizonyítvány alapján köteles azonosítani az elhunytat. Ellenőrizni kell az elhunyt kezére vagy lábára felhelyezett azonosító cédula, valamint az okmányok (halottvizsgálati bizonyítvány, értesítés halálesetről), és a hamvasztást megrendelő bizonylat adatait. Az elhunytat kizárólag fedővel ellátott hamvasztó koporsóban (vagy normál koporsóban) legalább lepedővel fedett módon lehet szállítani, illetve átvenni.
(3) Az átvett halottat a hamvasztásig hűteni kell.
(4) Az átvételt követően a koporsóba éghetetlen anyagból készült azonosító lapkát kell helyezni. Az elhunytat kizárólag ezzel együtt lehet hamvasztani, és a hamvakkal együtt az urnába kell helyezni.
(5) Az azonosító lapra – a koporsóba helyezés előtt – be kell vésni az elhunyt hamvasztóüzemben kapott nyilvántartási sorszámát, az üzem székhelye szerinti település nevének legalább két kezdőbetűjét.
57. § (1) A hamvasztás megtörténte után a hamvakat a keletkezett hamu űrtartalmának megfelelő, de legalább 2,5 l űrtartalmú urnába kell helyezni, és az urnát le kell zárni.
(2) A hamvak elhelyezése előtt az urnába maradandó módon be kell ütni, vagy az urnafedő belső oldalára címkét kell elhelyezni, amely tartalmazza az üzem székhelye szerinti település nevét, az elhalt nevét (leánykori nevét), a nyilvántartás sorszámát és az elhamvasztás időpontját.
(3) A lezárt urnát temetőben való elhelyezés céljából az elhamvasztás megrendelője által megjelölt temetkezési szolgáltatónak át kell adni, vagy meg kell küldeni. Az urna az eltemettetőnek a kegyeleti igények betartásával, a hamvasztóüzem területén erre a célra kialakított helyiségben vagy telephelyen közvetlenül is átadható.
(4) A hamvak – az eltemettető írásbeli kívánságára – több urnában vagy a kegyeletet nem sértő szelencében is elhelyezhetők. A bizonylatot az okmányokhoz csatolva a hamvasztóüzem őrzi meg.
58. § (1) A hamvasztóüzemben nyilvántartó könyvet kell vezetni, amely tartalmazza a sorszámot, a hamvasztás napját, az elhalt nevét, születési idejét, az elhalálozás helyét és idejét, az üzembe beszállító szolgáltató nevét, címét, a szállító gépjármű forgalmi rendszámát, az átvétel napját, idejét, az urnaátadás idejét, módját, az átadás azonosító adatait (postai utalványszám) vagy az átvevő nevét, címét és aláírását. A nyilvántartást az üzem fennállásáig meg kell őrizni. Ha az üzem megszűnik, a nyilvántartás levéltárban való elhelyezéséről a tulajdonos gondoskodik. Ha az üzem más tulajdonos birtokába kerül, köteles a nyilvántartó könyvet tovább vezetni, és a korábbi nyilvántartó könyveket megőrizni.
(2) A hamvasztóüzemben üzemi naplót kell vezetni. Ebben a hamvasztókemence automata regisztrációjával azonosítható módon rögzíteni kell az elhunyt hamvasztásának tényleges napját, idejét, az üzem működésének – a tulajdonos által meghatározott – egyéb eseményeit. Az automata regisztráció adatait 10 évig kell megőrizni.
(3) A nyilvántartó könyvben az eltemettető annak az elhunytnak a nyilvántartási adatait tekintheti meg, akinek az eltemetéséről gondoskodott.
(4) A hamvasztóüzem az eltemettető részére igazolást ad az elhunyt hamvasztásának szabályszerű elvégzéséről.
59. § A hamvasztóhelyiségben üzemidő alatt az üzemeltető szerv dolgozóin és a hatósági ellenőrzést végzőkön kívül más személy csak a hamvasztót üzemeltető szerv vezetőjének engedélyével tartózkodhat.

Záró rendelkezések


60. § (1) Ez a rendelet – a 28. § (2) bekezdése kivételével – 1999. október 1-jén lépett hatályba. A 28. / (2) bekezdése 2002. január 1-jén lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a temetők fenntartásáról és a temetkezésrő szóló 1008/1970. (IV. 12.) Korm. határozat, a temetőkről és a temetkezési tevékenységről szóló 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet, valamint a módosításáról rendelkező 7/1983. (V. 12.) ÉVM-EüM rendelet, a 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet 31. §-ának a) pontja, a 8/1992. (V. 19.) BM rendelet 2. §-ának (2)-(4) bekezdése, továbbá a végrehajtásáról intézkedő 7/1970. (Ép. Ért. 15.) ÉVM-EüM együttes utasítás.
(3) A rendelet hatálybalépésekor már működő temetkezési szolgáltatónak a személyes megbízhatóságát, pénzügyi teljesítőképességét a rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül kell igazolnia.
(4) Az üzemeltető a rendeletben meghatározott szakképesítést a rendelet hatálybalépését követő egy éven belül köteles igazolni.
(5) A temetkezési szolgáltató az e rendeletben meghatározott szakképesítést 5 éven belül köteles igazolni. A rendelet hatálybalépését követő öt évig – szakképesítés hiányában – temetkezési szolgáltató csak az lehet, aki legalább ötéves, a temetkezési szolgáltatás területén eltöltött szakmai gyakorlatot igazol.


 

3. számú függelék


a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz.
Ez a függelék az Egyházi Törvénykönyv (CIC) azon előírásait tartalmazza, amelyek a szabályzat következő részéhez és rendelkezéseihez kapcsolódnak.

A) A CIC. 1240-1243. kán.-jai a szabályzat bevezető részéhez, 5. §-ának (1)-(4) bekezdéséhez:

V. FEJEZET
A TEMETŐK


1240. kán. – 1. §. Ahol lehetséges, legyenek az egyháznak saját temetői vagy legalább a világi temetőkben az elhunyt hívőknek szánt részek, mindezeket szabályszerűen meg kell áldani.
2. §. Ha ez nem érhető el, áldják meg esetenként szabályosan az egyes sírokat.
1241. kán. – 1. §. A plébániáknak és a szerzetes intézményeknek lehet saját temetőjük.
2. §. Más jogi személyeknek vagy családoknak is lehet külön temetőjük vagy temetkezési helyük, melyet a helyi ordinárius megítélése szerint áldjanak meg.
1242. kán. – Templomban ne temessenek el holttestet, kivéve ha a római pápa, vagy saját templomukban a bíborosok vagy a megyéspüspökök, illetve kiérdemesült megyéspüspökök temetéséről van szó.
1243. kán. – A temetőkben megtartandó rendről, főként pedig a szent jellegük védelmével és előmozdításával kapcsolatos dolgokról a részletes jog mondjon ki megfelelő szabályokat.

B) A CIC. 1290-1298. kán.-jai a szabályzat (4) §-a (2) bekezdésének 26-27. pontjaihoz, 6. §-ának (3) bekezdéséhez, 10. §-ához:

III. CÍM
A szerződések, különösen az elidegenítés


1290. kán. – Amit a világi jog az adott területen a szerződésekkel kapcsolatban akár általánosságban, akár különösen elrendel, továbbá amit teljesítésükkel kapcsolatban előír, azt az egyház kormányzói hatalmának alárendelt dolgok vonatkozásában a kánoni jog alapján ugyanazokkal a hatásokkal meg kell tartani, hacsak nem ellenkeznek az isteni joggal, vagy a kánoni jog másként nem rendelkezik, továbbá fenntartva az 1547. kán. előírását
1291. kán. – A jog szerint illetékes hatóság engedélye szükséges azoknak a javaknak az érvényes elidegenítéséhez, amelyek törvényes kijelölés alapján valamely hivatalos jogi személy állandó vagyonát képezik, és értékük a jogban meghatározott összeget meghaladja.
1292. kán. – 1. §. A 638. kán. 3. §-ának fenntartásával, amikor az elidegeníteni kívánt javak értéke a püspöki konferencia által a saját területe számára meghatározandó legkisebb és legnagyobb összeg között van, az illetékes hatóság az, amelyet a jogi személy saját szabályzata meghatároz, ha a megyéspüspöknek alá nem rendelt jogi személyről van szó, egyébként az illetékes hatóság maga a megyéspüspök, a gazdasági tanács, a tanácsok testülete és az érdekeltek hozzájárulásával. A megyéspüspöknek magának is szüksége van ezek hozzájárulására ahhoz, hogy elidegeníthesse az egyházmegye javait.
2. §. Ha azonban olyan dolgokról van szó, melyek értéke meghaladja a legnagyobb összeget, vagy fogadalomból az egyháznak ajándékozott, illetve művészileg vagy történelmileg értékes dolgokról, akkor az elidegenítés érvényességéhez a Szentszék engedélye is szükséges.
3. §. Ha az elidegeníteni kívánt dolog felosztható, az elidegenítési engedély iránti kérelemben meg kell jelölni annak már korábban elidegenített részeit, különben az engedély érvénytelen.
4. §. Azok, akiknek a javak elidegenítésében tanácsukkal vagy beleegyezésükkel részt vesznek, csakis akkor adják tanácsukat vagy beleegyezésüket, ha előzőleg pontosan értesültek mindannak a jogi személynek a gazdasági helyzetéről, amelynek javait el akarják idegeníteni, mind pedig a már megtörtént elidegenítésekről.
1293. kán. – 1. §. Azoknak a javaknak az elidegenítéséhez, melyek értéke a meghatározott legkisebb összeget meghaladja, szükséges továbbá:
1. valamilyen megfelelő ok, pl. sürgős szükség, nyilvánvaló hasznosság, kegyesség, segítő szeretet vagy más súlyos lelkipásztori indok;
2. az elidegenítendő dolog írásbeli felbecsülése szakértők részéről.
2. §. A törvényes hatóság által előírt egyéb óvintézkedéseket is meg
kell tartani, nehogy az egyházat károsodás érje.
1294. kán. – 1. §. A dolgot általában nem szabad az értékbecslésben megjelölt árnál alacsonyabb áron elidegeníteni.
2. §. Az elidegenítésből származó pénzt vagy biztonságosan be kell fektetni az egyház javára, vagy az elidegenítés céljának megfelelően ésszerűen fel kell használni.
1295. kán. – Az 1291-1294. kán. szerinti követelményeket – melyekhez a jogi személyek szabályzatát is hozzá kell igazítani – nemcsak az elidegenítésre nézve kell megtartani, hanem minden olyan más ügyletre nézve is, amely révén a jogi személy vagyonjogi helyzete rosszabbá válhat.
1296. kán. – Ha egyházi javakat a kellő kánoni formaságok nélkül idegenítenek el, de az elidegenítés a világi jog szerint érvényes, az illetékes hatóságnak kell az összes körülmények érett megfontolása után eldöntenie, hogy indítanak-e pert az egyház jogainak érvényesítésére, s ha igen, személyi vagy dologi keresettel éljenek-e, és hogy ki indítsa a pert és ki ellen.
1297. kán. – A püspöki konferenciára tartozik, hogy a helyi körülmények figyelembevételével szabályokat állapítson meg az egyházi javak bérbeadásával, különösen pedig az illetékes egyházi hatóságtól beszerzendő engedéllyel kapcsolatban.
1298. kán. – Hacsak a dolog nem nagyon kis jelentőségű, az egyházi tulajdont nem szabad saját vagyonkezelőjének vagy a vagyonkezelő negyedfokú vagy annál közelebbi rokonának vagy sógorának eladni vagy bérbe adni, az illetékes hatóság külön írásbeli engedélye nélkül.

C) A CIC. 1176-1185. kán.-jai a szabályzat 22. §-ához:

III. CÍM
Az egyházi temetés


1176. kán. – 1. §. Az elhunyt krisztushívőnek a jog szerint meg kell adni az egyházi temetést.
2. §. Az egyházi temetést, mellyel az egyház az elhunytaknak lelki segítséget eszközöl ki, testüket megtiszteli, és egyben az élőknek a remény vigasztalását adja, a liturgikus törvények szerint kell végezni.
3. §. Az egyház nyomatékosan ajánlja, hogy tartsák meg az elhunytak teste eltemetésének jámbor szokását; nem tiltja azonban a hamvasztást, kivéve, ha azt a keresztény tanítással ellenkező okok miatt választották.

I. FEJEZET
A TEMETÉSI SZERTARTÁS VÉGZÉSE


1177. kán. – 1. §. A temetési szertartást minden elhunyt hívőért általában a saját plébániatemplomában kell végezni.
2. §. Mégis szabad minden hívőnek vagy azoknak, akik az elhunyt hívők temetéséről gondoskodni illetékesek, más templomot választani a temetési szertartásra az illető templom igazgatójának beleegyezésével, és értesítve az elhunyt saját plébánosát.
3. §. Ha a haláleset a saját plébánián kívül történt, és a holttestet nem szállították el oda, s nem is választottak törvényesen valamely templomot a temetési szertartásra, a temetési szertartást annak a plébániának a templomában végezzék, ahol a haláleset történt, hacsak a részleges jog más templomot nem jelöl ki.
1178. kán. – A megyéspüspök temetési szertartását saját székesegyházában végezzék, hacsak ő maga nem választott más templomot.
1179. kán. – A szerzetesek vagy az apostoli élet társaságának tagjai temetési szertartását általában saját templomukban vagy kápolnájukban az elöljáró végezze, ha az intézmény vagy a társaság klerikusi, egyébként a lelkész végezze.
1180. kán. – 1. §. Ha a plébániának saját temetője van, az elhunyt hívőket ott kell eltemetni, hacsak maga az elhunyt avagy azok, akik az elhunyt temetéséről gondoskodni illetékesek, törvényesen más temetőt nem választottak.
2. §. Mindenki megválaszthatja azt a temetőt, ahová temessék, hacsak a jog ettől el nem tiltja.
1181. kán. – A temetés alkalmából adott adományokat illetően meg kell tartani az 1264. kán. előírásait, ügyelve azonban, nehogy a temetés tekintetében személyválogatás forduljon elő, vagy a szegények ne kapják meg a megfelelő temetést.
1182. kán. – A temetés végeztével írják be a megfelelő bejegyzést a halottak anyakönyvébe a részleges jog szerint.

II. FEJEZET
KIKNEK KELL MEGADNI
ÉS KIKTŐL KELL MEGTAGADNI
AZ EGYHÁZI TEMETÉST?


1183. kán. – 1. §. A temetést illetően a katekumenek krisztushívőknek számítanak.
2. §. A helyi ordinárius megengedheti, hogy egyházi temetésben részesítsék azokat a gyermekeket, akiknek megkeresztelése a szülők szándékában állott, de meghaltak, mielőtt megkeresztelték volna őket.


3. §. A nem katolikus egyházhoz vagy egyházi közösséghez tartozó megkereszteltek egyházi temetésben részesíthetők a helyi ordinárius józan megítélése szerint, kivéve, ha biztos, hogy ennek ellenkezőjét akarták, és feltéve, hogy saját egyházi szolgálattevőjük nem érhető el.
1184. kán. – 1. §. Hacsak haláluk előtt a bűnbánat valamilyen jelét nem adták, nem részesíthetők egyházi temetésben:
1. a köztudottan hitehagyók, eretnekek és szakadárok;
2. akik testük elhamvasztását a keresztény hittel ellenkező okból választották;
3. más nyilvánvaló bűnösök, akiket nem lehet egyházi temetésben részesíteni anélkül, hogy a hívek körében közbotrány ne támadna.
2. §. Ha valamilyen kétség támad, a helyi ordináriust kell megkérdezni, és az ő megítélése szerint kell eljárni.
1185. kán. – Aki ki van zárva az egyházi temetésből, attól meg kell tagadni minden temetési misét is.


 

4. számú függelék


a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetési tevékenységéről és a katolikus egyházi szertartás szerinti temetkezésről szóló szabályzathoz.
Ez a függelék a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (CCEO) azon előírásait tartalmazza, amelyek a szabályzat 22. §-ához kapcsolódnak.

2. A temetők és az egyházi temetés


874. kán. – 1. §. A Katolikus Egyház jogosult saját temetők birtoklására.
2. §. Ahol lehetséges, legyenek az Egyháznak saját temetői vagy legalább a krisztushívő elhunytak számára kijelölt területek a világi temetőkben, mindkét fajtát meg kell áldani, ha pedig ez elérhetetlen, a temetés alkalmával áldják meg a sírt.
3. §.Templomokban ne temessenek el halottakat, kivéve ha azokról van szó, akik pátriarchák, püspökök vagy exarchák voltak.
4. §. A parochiáknak, monostoroknak és a többi szerzetes intézményeknek lehet saját temetőjük.
875. kán. – Egyházi temetésben, amellyel az Egyház lelki segítségért könyörög az elhunytak számára, testüket tisztességben részesíti és egyúttal a remény vigaszát nyújtja az élőknek, részesíteni kell minden elhunyt krisztushívőt és hitjelöltet, ha a jog szerint nincsenek ettől megfosztva.
876. kán. – 1. §. Megadható az egyházi temetés nem katolikus keresztényeknek a helyi hierarchia bölcs ítélete alapján, kivéve, ha ezzel ellentétes akaratuk megállapítható és feltéve, hogy saját szolgájuk nem érhető el.
2. §. Azoknak a kis gyermekeknek, akiket szüleik meg akartak kereszteltetni és másoknak, akik valamilyen módon az Egyházhoz közelállóknak látszottak, de a keresztség felvétele előtt elhaláloztak, szintén a helyi hierarchia bölcs ítélete alapján megadható az egyházi temetés.
3. §. Akik saját holttestük elhamvasztását választották, hacsak meg nem állapítható, hogy ezt a keresztény élettel ellentétes indokoktól vezérelve tették, azoknak meg kell adni az egyházi temetést, azonban ezt olyan módon kell végezni, hogy ne kendőzzék el, az Egyház a testek eltemetését az elhamvasztás elé helyezi, és a botrányt kerüljék el.
877. kán. – Meg kell fosztani az egyházi temetéstől azokat a bűnösöket, hacsak haláluk előtt a bűnbánat valamilyen jelét nem adták, akiknek ez nem adható meg a krisztushívők nyilvános megbotránkozása nélkül.
878. kán. – 1. §. Az egyházi temetések végzésénél kerülni kell minden személyválogatást.
2. §. Az 1013. számú fenntartása mellett szerfölött ajánlatos, hogy a megyéspüspökök lehetőség szerint vezessék be azt a gyakorlatot, amely szerint az egyházi temetések alkalmával csak azokat az adományokat fogadják el, amelyeket a krisztushívők önként ajánlanak fel.
879. kán. – A temetés végeztével végezzék el annak bejegyzését a halottak anyakönyvében a részleges jog szabálya szerint.

Trascina file per caricare