The measure is available in the following languages:
Legge del 24 gennaio 1990 con le successive modificazioni
SULLA LIBERTA' DI COSCIENZA E DI RELIGIONE E SULLE CHIESE
Le chiese, le confessioni e le comunità religiose d'Ungheria sono fattori sociali di estrema importanza, poiché esse preservano valori essenziali e contribuiscono al crearsi e ricrearsi di comunità. Al di là e al di sopra del loro impegno religioso, le chiese hanno un ruolo rilevante nella vita del paese attraverso le loro attività culturali, educative, sociali e di beneficenza
Al fine di affermare la libertà dì coscienza e di religione, di stabilire il principio di tolleranza in vista del rispetto per le convinzioni altrui di salvaguardare l'indipendenza
delle chiese come atto di garanzia di tali aspetti, soprattutto al fine di agire in armonia con la Costituzione con gli obblighi internazionali della Repubblica Ungherese, il Parlamento ha approvato la seguente legge
CAPITOLO I
IL DIRITTO DI LIBERTA' DI COSCIENZA
Par. 1
La Repubblica Ungherese assicura il pacifico esercizio della libertà di coscienza e di religione come diritti fondamentali dell'uomo.
Par. 2
1. I diritti di libertà di coscienza e di libertà di religione comprendono il diritto di scegliere o abbracciare qualsiasi religione o ogni altra convinzione di coscienza senza restrizione, come pure la libertà di manifestare o non manifestare, praticare o insegnare una religione ed un credo religioso attraverso atti, cerimonie religiose o altri mezzi sia individualmente che insieme ad altri, in pubblico o in privato (Cost. par. 60 comma 2).
2. La propria religione o altra convinzione di coscienza può essere comunicata anche attraverso i mass media. In tal caso, saranno osservate le disposizioni della legge in materia di informazione.
Par. 3
Nessuno sarà danneggiato o favorito a motivo della propria religione o convinzione, né per averle espresse o praticate.
2. Nessun dato che si riferisca alla sfera religiosa o ad altra convinzione può essere inserito in alcuna registrazione statale o di altra autorità. Di ogni dato di tale natura già registrato, può essere informato solo l'interessato o, dopo la sua morte, i diretti discendenti.
Par. 4
Nessuno sarà molestato nell'esercizio delle libertà di coscienza e di religione, ma l'esercizio di tali diritti, salva contraria disposizione, non esenterà alcuno dal dovere di fedeltà al governo.
Par. 5
I genitori e i tutori sono legittimati ad assumere decisioni ed opportuni provvedimenti in materia di educazione morale e religiosa dei figli minorenni.
Par. 6
Sarà facilitata la pratica religiosa individuale e collettiva degli adulti e bambini che si trovino sotto la protezione dello Stato nelle istituzioni sociali sanitarie, d'assistenza a bambini e giovani come pure per i reclusi nei penitenziari.
Par. 7
Chiunque presti il suo servizio militare ha il diritto di praticare individualmente la propria religione senza restrizione, in conformità ai regolamenti militari, all'interno della struttura militare.
Par. 8
1. Le persone accomunate da identico credo religioso possono costituire comunità religiose, confessioni, chiese (in seguito chiesa), autonome per la pratica della propria religione.
2. Possono essere costituite chiese allo scopo di compiere ogni attività religiosa che non sia contraria alla Costituzione e non violi la legge.
CAPITOLO II
LE CHIESE
DELLA REGISTRAZIONE DELLE CHIESE
Par. 9.
1. La chiesa è registrata dal Tribunale della Contea (o Tribunale Municipale avente giurisdizione territoriale (in seguito Tribunale) se:
a) la chiesa sia stata fondata da almeno 100 persone fisiche,
b) la chiesa abbia approvato proprie regole statutarie
c) la chiesa abbia eletto il proprio organo direttivo e e gli organi rappresentativi, e
d) i membri fondatori abbiano dichiarato che la propria organizzazione si uniformerà alle disposizioni del par. 8.
2, Le regole statutarie o leggi interne (in seguito Statuti) della chiesa includeranno, come minimo, quanto segue:
a) nome, sede ed assetto organizzativo, e
b) se qualcuna delle unità organizzative è una persona giuridica la sua denominazione.
3. La denominazione della chiesa non può somigliare ad una delle chiese già registrate, o essere facilmente confusa con denominazioni già stabilite.
Par. 10
1. L'istanza di registrazione sarà presentata da un legittimo rappresentante.
2. Saranno acclusi all'istanza di registrazione i seguenti documenti: lo statuto provato, la dichiarazione di cui al punto d) comma 1 par. 9. come pure la lista dei legali rappresentanti della chiesa.
Par. 11
La registrazione di una chiesa può essere rifiutata se la stessa non adempie alle condizioni di cui al par. 8 e/o i fondatori non hanno adempiuto alle formalità precisate nei par. 9 e 10.
Par. 12
1. Il Tribunale decide sulla registrazione con procedimento non contenzioso entro 60 gg. dalla domanda.
2. Qualora lo Statuto o la legale rappresentanza venissero modificati rispetto a quanto indicato secondo la previsione del comma 2 par. 9, il fatto sarà comunicato al Tribunale entro 30 gg. a cura del rappresentante.
Par. 13
1. La chiesa diverrà persona giuridica con la registrazione e cesserà di esserlo con la cancellazione della registrazione, come pure dal giorno di emanazione di un decreto avente tale efficacia.
2. Lo Statuto dell'unione includerà lo scopo, la denominazione, la sede e l'organizzazione dell'unione. Non può fondarsi unione che abbia come scopo principale quello di avviare un'impresa economica
3. Il Tribunale rifiuterà la registrazione ove gli obiettivi dell'unione siano in contrasto con la Costituzione o con altra disciplina legislativa, ovvero se i fondatori non abbiano ottemperato agli adempimenti statutari previsti al par. 12 ai commi 1 e 2.
4. Circa le controversie non regolate dai precedenti paragrafi da 1 a 3, saranno applicate le regole stabilite per la registrazione, il funzionamento, la sorveglianza e l'estinzione delle chiese.
UNIONI DI CHIESE
Par. 14
1. Un'unione di chiese sarà registrata dal Tribunale, previa approvazione degli Statuti delle chiese fondatrici, elezione degli organi dirigenti e rappresentativi e presentazione di un'istanza di registrazione al Tribunale da parte del legale rappresentante dell'associazione. L'unione diverrà persona giuridica con la registrazione.
2. Lo Statuto dell'unione includerà lo scopo, la sede e l'organizzazione dell'unione. Non può fondarsi unione che abbia come scopo principale quello di avviare un'impresa economica
3. Il Tribunale rifiuterà la registrazione ove gli obiettivi dell’unione siano in contrasto con la Costituzione o con altra disciplina legislativa, ovvero se i fondatori non abbiano ottemperato agli adempimenti statutari previsti ai commi 1 e 2.
4. Circa le controversie non regolate dai precedenti paragrafi da 1 a 3, saranno applicate le regole stabilite per la registrazione, il funzionamento, la sorveglianza e l'estinzione delle chiese.
RELAZIONI TRA CHIESE E STATO
Par. 15
1 . Nella Repubblica Ungherese, la chiesa è separata dallo Stato (par. 60 comma 3).
2. Nessun potere statale può essere invocato per conferire vigore a leggi e regolamenti interni delle chiese,
3. Tutte le chiese hanno gli stessi diritti e gli stessi obblighi.
Par. 16
1.Lo Stato non può costituire alcun organo o autorità preposto alla direzione o sorveglianza delle chiese.
2.Se una persona giuridica della chiesa dovesse violare la legge, il pubblico ministeri procederà contro di essa
ATTIVITA' EDUCATIVE, SOCIALI E DI BENEFICENZA
Par. 17
1. La persona giuridica facente parte della chiesa è legittimata a svolgere ogni tipo di attività educativa, culturale, sociale, di beneficenza, sportiva, di promozione dell'infanzia e di tutela della gioventù che la legge non riservi allo Stato o all'organo statale (o istituzione) competente. All’interno di tale sfera di attività, l'ente può fondare e gestire delle istituzioni.
2. La persona giuridica facente parte della chiesa può condurre ogni tipo di attività di educazione religiosa (su base volontaria), secondo le richieste di studenti e genitori, all'interno delle istituzioni educative e di formazione gestite dallo stato.
ECONOMIA DELLE CHIESE
Par. 18
1. I beni della persona giuridica facente parte della chiesa sono costituiti soprattutto da donazioni e contributi vari delle persone fisiche, delle giuridiche e degli enti non riconosciuti come anche delle offerte derivanti dai servizi religiosi. La persona giuridica facente parte della chiesa può ricevere donazioni senza bisogno di apposita autorizzazione, attraverso le modalità fissate nella legge interna e nei regolamenti della chiesa interessata.
2. Allo scopo di assicurarsi le basi finanziarie necessarie al proprio fine, l'ente può impegnarsi in attività economiche e, secondo la disciplina specifica per le organizzazioni sociali (codice civile, par. 70-73) può fondare una società o un'associazione economica o può partecipare ad analoghe e iniziative d'impresa.
3. Non saranno considerate economiche le seguenti attività se gestite da una persona giuridica facente parte della chiesa:
a) attività di istituzioni culturali, educative, sociali, dì beneficenza, di assistenza dell'infanzia e di tutela della gioventù;
b) attività di produzione e commercializzazione di pubblicazioni religiose e oggetti ecclesiastici;
c) attività di utilizzazione parziale di edifici di norma usati per scopi della chiesa.
d) esercizi cimiteriali.
Par. 19
1. Lo stato sussidierà istituzioni educative, sociali, sanitarie, sportive, di beneficenza, di assistenza all'infanzia e di tutela della gioventù nella misura prevista per enti statali similari dalle specifiche disposizioni normative; il sussidio deriverà dai fondi del bilancio statale divisi per ogni capitolo di spesa.
2. Il compimento di altre attività non menzionate al punto 1 da parte di persone giuridiche ecclesiastiche può essere finanziato dallo Stato nella misura prevista nella legge sulle condizioni finanziarie delle attività religiose e sociali delle chiese.
CANCELLAZIONE DELLE CHIESE DAL REGISTRO
Par. 20
1. Su richiesta della più alta autorità della chiesa in Ungheria, il tribunale, cancellerà la chiesa dal registro nel caso in cui la chiesa si sia fusa con un'altra, o separata in due o più chiese, o autodichiaratasi sciolta. Questa disposizione sarà egualmente applicata alle persone giuridiche registrate secondo il comma 3 par. 13, con l'aggiunta che la cancellazione può anche essere richiesta dall'autorità della chiesa interessata se la domanda di registrazione sia stata ritirata.
2. Su istanza del pubblico ministero, il Tribunale cancellerà quella chiesa o persona giuridica dipendente la cui attività sia contraria al comma 2 par. 8, e quella chiesa o persona giuridica dipendente che non abbia in interrotto la propria attività illegale nonostante una pubblica intimazione.
3. Il Tribunale dichiarerà l'estinzione di una chiesa e la cancellerà dal registro qualora essa cessi la propria attività o ometta di amministrare i propri beni.
4. Se una violazione di legge sia intervenuta nel corso del funzionamento di un'unità organizzativa o di un'istituzione ai sensi del comma 3 par. 13, il Tribunale interporrà appello comma 2 contro la più alta autorità della chiesa in Ungheria.
Par. 21
1. Se una chiesa si fonde con un'altra, o si separa in due o più chiese, i suoi beni sono trasferiti in proprietà del legale successore. In caso di separazione, le regole della distribuzione dei beni della chiesa saranno stabilite dalla chiesa stessa.
2. Se una chiesa si è estinta, o il Tribunale ha disposto la sua estinzione, i suoi beni saranno destinati agli scopi elencati nel comma 1 par. 17 o ad altri scopi di pubblico interesse, previo saldo di tutti i creditori.
3. Se una chiesa si estingue, o il Tribunale ne dichiara l’estinzione ed essa non dispone dei suoi beni entro novanta giorni dall’estinzione, in particolare se una chiesa è stata cancellata dal registro secondo il comma 2 par. 20, con i suoi beni si costituirà un fondo (o più fondi), il cui scopo verrà fissato dal Governo, menzionando nel contempo il fondatore. Se le dimensioni del patrimonio non sono in grado di consentire l’istituzione di un fondo, esso sarà devoluto al patrimonio dello Stato, e sarà utilizzato per pubblico interesse. Il modo di utilizzazione di tali beni sarà in ogni caso reso pubblico.
Raccolta di fonti normative di diritto ecclesiastico, a cura di G. Barberini sesta ed, Torino, Giappichelli, 2000
© GB FB
ALELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁGRÓL, VALAMINT AZ
EGYHÁZAKRÓL1
1990. évi IV. törvény
1 A törvényt az Országgyűlés az 1990. január 24-ei ülésén fogadta el.
A magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői. A hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében.
A lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, a mások meggyőződését tiszteletben tartó, a tolerancia elvét megvalósító magatartás elősegítése érdekében, és ennek garanciájaként az egyházak önállóságának biztosítása, az állammal fennálló kapcsolatainak szabályozása céljából - összhangban az Alkotmánnyal, továbbá a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalásaival - az Országgyűlés a következő alkotmányerejű törvényt alkotja: I. fejezet
A LELKIISMERETI ÉS
VALLÁSSZABADSÁG JOGA
1. §
A lelkiismereti és vallásszabadság mindenkit megilltő alapvető emberi szabadságjog, amelynek zavartalan gyakorlását a Magyar Köztársaság biztosítja.
2. §
(1) A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon - akár egyénileg, akár másokkal együttesen - nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa
vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. [Alkotmány 60. § (2) bek.]
(2) A vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés terjesztése a tömegtájékoztatási eszközök útján is történhet. Ebben az esetben e tevékenységre a tájékoztatásra vonatkozó törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
3. §
(1) Vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet és semmiféle előny nem illet meg.
(2) Állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot felvenni nem szabad. A nyilvántartásban már szereplő ilyen adatról csak az érintett személy vagy - halála után - egyenesági rokona részére adható tájékoztatás.
4. §
A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni, a jog gyakorlása azonban - ha törvény másként nem rendelkezik - nem mentesít az állampolgári kötelezettség teljesítése alól.
5. §
A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondoskodjék.
6. §
Az egyéni és közösségi vallásgyakorlást lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben gondozott, a büntetésvégrehajtási intézetben fogvatartott számára.
7. §
(1) A katonai létesítményben a katonai szolgálatot teljesítő a vallását – a szervezet működési rendjével összhangban - egyénileg szabadon gyakorolhatja.
(2) A katonai létesítményen kívül a katonai szolgálatot teljesítő egyéni és közösségi vallásgyakorlása nem korlátozható.
8. §
(1) Az azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban együtt: egyház) hozhatnak létre.
(2) Egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az Alkotmánnyal nem ellentétes és amely törvénybe nem ütközik. II. fejezet
AZ EGYHÁZAK
Az egyházak nyilvántartásba vétele
9. §
(1) Az egyházat a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság (a továbbiakban együtt: bíróság) nyilvántartásba veszi, ha
a) az egyházat legalább száz természetes személy megalapította,
b) az egyház az alapszabályát elfogadta,
c) az ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztotta, és
d) az alapítók nyilatkoznak arról, hogy az általuk létrehozott szervezet a 8.
- ban foglaltaknak megfelel.
(2) Az egyház alapszabályának vagy belső törvényének, szabályának (a továbbiakban: alapszabály) tartalmaznia kell legalább a következőket:
a) az egyház nevét, székhelyét, szervezeti felépítését,
b) ha az egyház valamely szervezeti egysége jogi személy, ennek megnevezését.
(3) Az egyház elnevezése már nyilvántartásba vett egyház elnevezésével nem lehet azonos vagy összetéveszthető.
10. §
(1) Az egyház nyilvántartásba vételére vonatkozó bejelentést a képviseletére jogosult személy nyújthatja be.
(2) A bejelentéshez csatolni kell az elfogadott alapszabályt és a 9. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti nyilatkozatot. Közölni kell továbbá az egyház képviseletére jogosult személyek nevét.
11. §
Az egyház nyilvántartásba vétele akkor tagadható meg, ha az nem felel meg a 8. §-ban foglaltaknak, illetőleg az alapítók nem tettek eleget a 9-10. §-ban foglalt feltételeknek.
12. §
(1) Az egyház nyilvántartásba vételéről a bíróság a bejelentés beérkezését követő hatvan napon belül nemperes eljárásban határoz.
(2) Ha az egyház alapszabálya a 9. § (2) bekezdésében foglaltak tekintetében módosul, illetőleg a képviseletére új személy lesz jogosult, azt a változástól számított harminc napon belül a képviselőnek a bíróságnál be kell jelentenie.
13. §
(1) Az egyház a nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét, és az abból való törléssel szűnik meg jogi személyisége, a határozat meghozatalának napjával.
(2) Az egyház és - ha az alapszabály így rendelkezik - az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége (szervezete, intézménye, egyházközsége stb.) jogi személy.
(3) Az egyház vallásos célra létesülő önálló szervezete (szerzetesi szervezet stb.) akkor válik jogi személlyé, ha - képviselőjének bejelentése alapján – a bíróság nyilvántartásba veszi. A bejelentésben közölni kell a szervezet székhelyét, ügyintéző és képviseleti szervét. A bejelentéshez csatolni kell az illetékes egyházi szerv nyilatkozatát arról, hogy a szervezet az egyház szabályai szerint megalakult, és az egyház keretében működik. A nyilvántartásba vételre egyebekben a 12. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
Az egyházak szövetségei
14. §
(1) Az egyházak által létrehozott szövetséget a bíróság nyilvántartásba veszi, ha az alapító egyházak az alapszabályát elfogadták, ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztották, és a képviseletére jogosult személy a szövetség nyilvántartásba vételére vonatkozó kérelmet a bírósághoz benyújtotta. A szövetség a nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét.
(2) Az egyházak szövetsége alapszabályában rendelkezni kell a szövetség céljáról, nevéről, székhelyéről, valamint a szervezetéről. Egyházi szövetség elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható.
(3) A bíróság az egyházak szövetségének nyilvántartásba vételét megtagadja, ha annak céljai az Alkotmány vagy más törvény rendelkezéseivel ellentétesek, illetőleg ha az alapítók nem tettek eleget az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben nem szabályozott kérdésekben az egyházak szövetségének nyilvántartásba vételére, működésére, felügyeletére és megszűnésére az egyházakra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Az egyházak és az állam kapcsolata
15. §
(1) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. [Alkotmány 60. § (3) bek.]
(2) Az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.
(3) Az egyházakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik.
16. §
(1) Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre.
(2) Az egyházi jogi személy törvénysértése esetén az ügyész pert indít az egyházi jogi személy ellen.
Az egyházak művelődési, szociális és egészségügyi tevékenysége
17. §
(1) Az egyházi jogi személy elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára. E tevékenységi körben az egyházi jogi személy intézményt létesíthet és tarthat fenn.
(2) Az egyházi jogi személy az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben - a tanulók és a szülők igényei szerint - nem kötelező jelleggel (fakultatív tantárgyként) vallásoktatást tarthat.
Az egyházak gazdálkodása
18. §
(1) Az egyházi jogi személy vagyona elsősorban természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek adományaiból és egyéb hozzájárulásaiból, illetőleg az egyházi szolgáltatásokért fizetett díjakból képződik. Az egyházi jogi személy - az egyház belső törvényeiben és szabályaiban meghatározott módon, külön engedély nélkül - adományokat gyűjthet.
(2) Az egyházi jogi személy - a céljai megvalósításához szükséges gazdasági feltételek megteremtésére - gazdasági-vállalkozási tevékenységet folytathat, a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályok szerint (Ptk. 70-73. §) vállalatot alapíthat, továbbá gazdasági társaságot hozhat létre, illetőleg abban részt vehet.
(3) Nem tekinthető gazdasági-vállalkozási tevékenységnek, ha az egyházi jogi személy
a) kulturális, nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményeket működtet,
b) a hitélethez szükséges kiadványokat, kegytárgyakat állít elő és értékesít,
c) az egyházi célra használt épületeket részlegesen hasznosítja,
d) temetőt tart fenn.
19 §
(1) Az állam az egyházi jogi személy nevelési-oktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményei működéséhez - külön törvény rendelkezései szerint - normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt illetőleg a támogatás az ilyen ellátásokra elkülönített pénzeszközökből történik.
(2) Az egyházi jogi személynek az (1) bekezdésben nem említett egyéb tevékenysége segítésére állami támogatás adható, amelyet az Országgyűlés - az éves állami költségvetés elfogadása során - egyházanként és konkrét célonként állapít meg. A támogatásra vonatkozó igényt az egyház
magyarországi legfelsőbb szerve a művelődési miniszterhez nyújthatja be.
Az egyházak nyilvántartásból való törlése
20. §
(1) A bíróság az egyház magyarországi legfelsőbb szervének kérelmére az egyházat törli a nyilvántartásból más egyházzal való egyesülése, két vagy több egyházra való szétválása esetén, valamint ha az egyház a feloszlását kimondta. E rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a 13. § (3) bekezdése szerint nyilvántartásba vett jogi személy esetén is azzal, hogy a nyilvántartásból való törlést a jogi személyen kívül az illetékes egyházi szerv is kérheti a bejegyzéshez általa adott nyilatkozat visszavonása esetén.
(2) A bíróság az ügyész keresete alapján törli a nyilvántartásból azt az egyházat, egyházi jogi személyt, amelynek tevékenysége a 8. § (2) bekezdésébe ütközik, ha e tevékenységet felhívása ellenére sem szünteti meg.
(3) A bíróság megállapítja az egyház megszűnését és törli a nyilvántartásból, ha tevékenységével felhagy és vagyonáról nem rendelkezik.
(4) Ha a jogsértés az egyház szervezeti egységének vagy a 13. § (3) bekezdése szerint létesült önálló szervezetének működése során fordul elő, a (2) bekezdés szerinti felhívást a bíróság az egyház magyarországi legfelsőbb szervéhez intézi.
21. §
(1) Az egyház vagyona az egyház más egyházzal való egyesülése, illetőleg két vagy több egyházra való szétválása esetén a jogutód egyház tulajdonába kerül. Szétválás esetén a vagyon megosztásának arányát az egyház határozza meg.
(2) Ha az egyház feloszlott, illetőleg ha a bíróság a megszűnését állapította meg, vagyonát - a hitelezők követeléseinek kielégítése után - a 17. § (1) bekezdésében felsorolt vagy más közérdekű célokra kell fordítania.
(3) Ha az egyház feloszlott, illetőleg ha a bíróság a megszűnését állapította meg, és a vagyonáról - a megszűnéstől számított kilencven napon belül – nem intézkedett, továbbá ha az egyházat a 20. § (2) bekezdése alapján törölték a nyilvántartásból, a vagyonból alapítványt (alapítványokat) kell létrehozni, amelynek célját a Minisztertanács határozza meg, és egyidejűleg kijelöli az alapítót is. Ha a vagyon nagysága alapítvány létrehozását nem teszi lehetővé, az állami tulajdonba kerül, és a művelődési miniszter gondoskodik a közérdekű célra való felhasználásáról. A vagyon hasznosításának módját mindkét esetben nyilvánosságra kell hozni.
III. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
22. §
Az e törvény hatálybalépésekor törvényesen elismert egyházként, bejegyzett szerzetesrendként működő szervezeteknek a nyilvántartásba való bevezetéséről - a művelődési miniszter előterjesztése alapján - a bíróság 1990. június 30-ig gondoskodik, és erről a bejegyzett szervezetet értesíti.
23. §
(1) A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény a következő 103/A.
- sal egészül ki:
„A vallásgyakorlás jogának megsértése
103/A. § Aki nyilvántartásba vett egyház szertartásaira rendelt helyiségben nyilvánosan botrányt okoz, illetőleg a vallási tisztelet tárgyát vagy a szertartások végzésére szolgáló tárgyat a szertartásokra rendelet helyiségben vagy azon kívül meggyaláz, tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.”
(2) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) a következő 174/A. §-sal egészül ki:
„A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése
174/A. § Aki mást
a) a lelkiismereti szabadságában erőszakkal vagy fenyegetéssel korlátoz, b) a vallásának szabad gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
(3) A vállalkozási nyereségadóról szóló, módosított 1988. évi IX. törvény 3. §-ának első mondata a társadalmi szervezet kifejezés után „az egyház” szövegrésszel egészül ki.
24. §
(1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
(2) Felhatalmazást kap a Minisztertanács, hogy az állami költségvetési támogatásban részesülő, továbbá az adóköteles tevékenységet folytató egyházi jogi személy pénzügyi elszámolásának, nyilvántartás vezetésének és beszámolásának, valamint a gazdasági-vállalkozási tevékenységéből származó eredménye megállapításának szabályait meghatározza.
(3) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy az egyházak nyilvántartásának ügyviteli szabályait megállapítsa.
(4) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a hatályát veszti: a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. évi XLIII. törvény, a bevett és az elismert vallásfelekezetek közötti, az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennálló különbségek megszüntetéséről szóló 1947. évi XXXIII. törvény, a vallásoktatásról szóló 1949. évi 5. törvényerejű rendelet, az egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról szóló 1957. évi 22. törvényerejű rendelet még hatályban lévő rendelkezései, az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról és az
Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetéséről szóló 1989. évi 14. Törvényerejű rendelet, a szerzetesrendek működéséről szóló 1989. évi 17. törvényerejű rendelet, a vallásoktatásról szóló 21/1957. (III. 24.) Korm. rendelet és a végrehajtására kiadott 39/1957. (M.K. 5.) MM utasítás__